dús szinonimái

melléknév
  • sűrű, buja, burjánzó, tenyésző, busa (szemöldök)
  • (kebel): duzzadó, telt
  • bőséges, bő, pazar, fényűző, kiadós, pompás, busás
  • értékes, gazdag
  • (régies): dúsgazdag, vagyonos, tehetős, jómódú

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

palavessző

főnév
  • íróvessző (régies), grifli (régies), írópala, vadplajbász (tájnyelvi)

bizalmaskodik

ige
  • komázik (tájnyelvi), pajtáskodik, cimborál, bratyizik (bizalmas), fraternizál (régies), szincerizál (régies), konfidenskedik (régies)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a dús szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

didi

főnév
  • (bizalmas): emlő, mell, kebel, csecs, cici (bizalmas), begy (szleng), csöcs (durva), tőgy (durva), duda (szleng), ütköző (szleng), tejcsárda (szleng), lökhárító (szleng)
  • emlőbimbó

cech

főnév
  • (bizalmas): számla

brutalitás

melléknév
  • durvaság, kegyetlenség, erőszakosság, atrocitás

belök

ige
  • belelök, betaszít, beletaszít, bedönt, betol, bependerít (bizalmas), besöndörít (tájnyelvi), betaszint (tájnyelvi), betaszajt (tájnyelvi)
  • (ajtót): benyom
  • (szleng): megiszik, felhajt, felhörpint, bedob (bizalmas)

dög

főnév
  • hulla, holttest, tetem
  • (szitokszóként): állat, rohadék, szemét
  • (szleng): lány, nő
  • (tájnyelvi): dögvész, pestis, döghalál, dögmirigy (régies)
  • járvány, ragály, betegség
  • (jelzőként): nagyon, kutya, pokoli, szörnyű

elenged

ige
  • elereszt, kienged, kiereszt
  • (elengedi magát): kienged, lazít
  • szabadon enged, szabadon bocsát, szabadjára enged, elold, elköt
  • útnak indít, útra bocsát
  • elbocsát
  • elmulaszt, elszalaszt
  • (régies): megbocsát, elnéz, megenged (régies)

lemondat

ige
  • megbuktat (kormányfőt), megdönt (kormányt), megfoszt (hatalomtól)

átalakulás

főnév
  • módosulás, változás, megváltozás, elváltozás, átváltozás, metamorfózis (szaknyelvi), transzformálódás, transzformáció, átidomulás, megújhodás (választékos), megújulás, reform

aréna

főnév
  • küzdőtér, pálya, sportpálya, stadion, küzdföveny (régies), küzdhomok (régies)
  • porond, szorító
  • színtér
  • (szleng): veszekedés, vita, balhé (bizalmas), cirkusz, patália, műsor (bizalmas), ricsajozás, ramazúri, csetepaté, hűhó

autogejzer, autogejz

főnév
  • vízmelegítő, melegvíz-szolgáltató készülék (szaknyelvi), bojler

elgőzölög

ige
  • elforr, elpárolog

elprédál

ige
  • elpazarol, elherdál, elpocsékol, eltékozol, elver, elveszteget, elkótyavetyél, elkölt, elfecsérel, elszór, nyakára hág, seggére ver (durva), elmismásol (bizalmas), elemészt (régies), eldividál (tájnyelvi)
  • (régies): elrabol, elragad, elzsákmányol

forrpont

főnév
  • forráspont

fejmosás

főnév
  • hajmosás
  • (bizalmas): dorgálás, szidás, szidalom, feddés, regnálás (tájnyelvi), leckéztetés, intés, intelem, megrovás, korholás, pirongatás, szapulás, lehordás (bizalmas), letolás (bizalmas), prédikáció (bizalmas)

dühít

ige
  • dühösít, haragít, haragra gerjeszt, megharagít, mérgesít, méregbe hoz, felingerel, bőszít, idegesít, provokál, zaklat, háborgat, felcukkol (szleng), vadít, felhúz (szleng), cikiz (bizalmas), bepöccent (szleng), bepipásít (szleng), dühbe hoz, hergel, felpaprikáz Sz: fejébe kergeti a vért; csípi a csőrét
  • (valakit valami): bosszant, bánt

devalváció

főnév
  • értékcsökkenés, leértékelődés, pénzleértékelés, értékvesztés, pénzromlás, értéktelenedés, infláció (szaknyelvi)(szaknyelvi)

ekképpen

határozószó
  • ekként, így, ilyenformán, eszerint (régies)

fauna

főnév
  • állatvilág

egyaránt

határozószó
  • egyformán, ugyanúgy, egyként (választékos), egyképp (régies), egyképpen (régies), egyenlően, hasonló mértékben, egyforma mértékben
  • (tájnyelvi): folyton (tájnyelvi), állandóan

cigánylegény

főnév
  • csávó (szleng), csávesz (szleng), romacsávó

élcelődik

ige
  • tréfálkozik, viccelődik, viccel, csipkelődik, adomázgat, szellemeskedik
  • cukkol (bizalmas), heccel, ugrat, gúnyolódik, csúfolódik

fejes I.

melléknév
  • konok, önfejű, makacs, megátalkodott