cink szinonimái

főnév
  • horgany (szaknyelvi)
  • (szleng): alakoskodás, gazság, gaztett

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kilő

ige
  • kiröpít, elsüt, ellő, tüzel, robbant, eldurrant
  • indít, felbocsát, felenged, fellő, katapultál (szaknyelvi)
  • lelő, megöl, megsemmisít, elpusztít
  • (szleng): nekiiramodik, tép (szleng), száguld, repeszt (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a cink szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

bujkál

ige
  • menekül, bujdosik, bujdokol (választékos), rejtőzködik, bolyong, kóborol, rejtőzik, lapul, dekkol (szleng), ligetel (tájnyelvi)
  • (valaki, valami elől): bújik, kerül (valakit)
  • (betegség): készülődik, lappang, közeleg
  • játszadozik, enyeleg, bújócskázik
  • ólálkodik

beleél

ige
  • (beleéli magát): beleérzi magát, beleképzeli magát, átél, átérez
  • beleringatja magát, belelovalja magát
  • megbarátkozik, megszokik, hozzászokik

bedől

ige
  • beomlik, leomlik, leborul, ledől, ledűl (tájnyelvi), berogy, berogyik, beszakad, beroskad, leszakad, összeszakad, beduvad (tájnyelvi)
  • beledől, befordul, belefordul, beesik, beleesik, belepottyan, belehuppan, belezuhan, beleszédül, beleroskad, beborul, beleborul, bebükken (tájnyelvi)
  • beömlik, beözönlik, beárad, bezúdul, betódul, beáramlik, besereglik, becsődül, benyomul, betör
  • (tájnyelvi): átfordul, átdől
  • (tájnyelvi): benyúlik, lejt
  • beugrik (valakinek) (bizalmas), felül (bizalmas), bevesz (valamit), lépre megy, bekapja a horgot (bizalmas), bekapja a legyet (bizalmas), behidal (szleng), beül a hintába (szleng), beveszi a kefét (szleng)

apróvad

főnév
  • kisvad

célállomás

főnév
  • végállomás, rendeltetési hely, végcél

csökkent

ige
  • mérsékel, kisebbít, kicsinyít, csekélyít (régies), elvesz, levon, enged (valamiből), megkurtít, megrövidít, megnyirbál, leépít, megcsonkít, lehúz, szűkít, korlátoz, fogyaszt, apaszt, lohaszt, fékez, lassít, lefojt, lenyom, enyhít, gyengít, tompít, leszállít, lefokoz, leegyszerűsít, redukál, kontrahál (régies), restringál (régies), lesrófol (bizalmas), diminuál (idegen), lefarag (valamiből) (bizalmas)

koszt

főnév
  • élelmezés, ellátás, gondoskodás
  • étkezés
  • étel, élelem, eleség, táplálék, ennivaló, eledel, elemózsia, harapnivaló, kaja (bizalmas), zaba (bizalmas)

agybaj

főnév
  • elmebaj, őrület, téboly, elmebetegség, dili (pejoratív)

dallamos

melléknév
  • fülbemászó, melodikus, harmonikus, harmóniás (régies)
  • zengő, zengzetes, kellemes (hang)

ébenfa

főnév
  • ében

fegyveres II.

főnév
  • katona, harcos, kardos (régies)

elpalástol

ige
  • eltitkol, elleplez, elkendőz

cipó

főnév
  • zsemle, kenyér, vekni (bizalmas), máró (szleng), gyürke (tájnyelvi), brúgó (tájnyelvi), bufta (tájnyelvi), buci (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): púp, daganat, dudor

brutális

melléknév
  • állati, állatias, vadállati, bestiális, kegyetlen, kíméletlen, embertelen, barbár, vad, vérengző, vérszomjas, baromi, könyörtelen, hidegvérű, durva, nyers, borzalmas, irgalmatlan

csihol

ige
  • (tüzet): gyújt, gerjeszt, szít, csehel (tájnyelvi), csehint (tájnyelvi), csihel (tájnyelvi)
  • (régies): csahol, ugat

előképzettség

főnév
  • előképzés, alapismeret, megalapozottság

csalafinta

melléknév
  • ravasz, fortélyos, furfangos, furmányos (tájnyelvi), agyafúrt, csavaros eszű, csavaros észjárású, fondor (választékos), fondorlatos, ördöngös, cseles, huncut, elmés, fifikás (bizalmas), trükkös (bizalmas), hóhem (bizalmas), macher (bizalmas), bogáncseszű (tájnyelvi), csalavér (tájnyelvi), cselefendi (tájnyelvi)

beletalál

ige
  • eltalál, célba talál, beletrafál (bizalmas)

csizmadia

főnév
  • csizmadiamester, varga, csiszka (tájnyelvi), cseszkó (tájnyelvi), csiszli (tájnyelvi), csiszlik (tájnyelvi), foltozóvarga, nyehó (tájnyelvi, tréfás), suszter, cipész

előtti

melléknév
  • előbbi, előbbeni (tájnyelvi), korábbi