besurran szinonimái

ige
  • belopódzik, belopakodik, belopja magát, beoson, besompolyog, beorozkodik (régies), besündörög, besettenkedik, beóvakodik, becsusszan (bizalmas), beszökik, beslisszol, befirren (tájnyelvi), besetteg (tájnyelvi), beszolgál (tájnyelvi)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

tuskó

főnév
  • fatönk, tönk, tőke, böcek (tájnyelvi), csutak (tájnyelvi), dücskő (tájnyelvi), babura (tájnyelvi), bucsak (tájnyelvi), tücskő (tájnyelvi)
  • (jelzőként): fajankó, mamlasz, tökfej
  • bárdolatlan, iskolázatlan
  • öntecs (szaknyelvi), fémtömb

kádár

főnév
  • bodnár, pintér (régies), hordócsináló (régies), hordógyártó
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a besurran szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

belebolondul

ige
  • megőrül, beleőrül, belezavarodik, megzavarodik, eszét veszti, beleháborodik, belepistul (bizalmas), belekábul, belehülyül, belebőszül (tájnyelvi)
  • beleszeret, belehabarodik, lángra lobban (valaki iránt), beleesik, belezúg, odavan (valakiért), belegabalyodik, belebojtorodik (tájnyelvi), belebomlik (tájnyelvi)

aranyifjú

főnév
  • nőcsábász, szoknyavadász, bájgúnár
  • szépfiú, világfi, ficsúr, bártöltelék, zsúrfiú, divatfi, divatbáb, dandy (régies), arszlán (régies), lion (régies), uracs (régies), gigerli (régies), díszhím

altest

főnév
  • altáj, alhas, has, abdomen (szaknyelvi)

bennlakó, bentlakó

főnév
  • kollégista, internista (bizalmas)

borzalmas

melléknév
  • borzasztó, szörnyű, szörnyűséges, iszonyú, iszonyatos, rémületes, rémséges, rémes, irtózatos, hátborzongató, rettenetes, embertelen, félelmetes, megrendítő, megdöbbentő, ijesztő, hajmeresztő
  • kegyetlen, gyötrelmes, gyötrő
  • (hsz-szerűen): nagyon, szerfelett, igen

kiemelkedő

melléknév
  • előkelő, kiváló, kitűnő, kivételes, kimagasló, rendkívüli, eminens, jeles, emelkedett, páratlan, kiugró, különleges, nagyszerű, illusztris, figyelemre méltó, párját ritkító, jelentős, jelentékeny, számottevő, nevezetes, elsőrendű

főnév
  • (választékos): bánat, szomorúság, bánkódás, levertség, mélabú, melankólia, búskomorság, letörtség, kétségbeesés, keserűség, keserv, szívfájdalom, rosszkedv, csüggedés, kedveszegettség

csatasor

főnév
  • hadrend, hadsor (régies), arcvonal

elszalad

ige
  • elfut, elrohan, elrobog, megszalad, elszökik, elillan, elinal, eliramlik, eliramodik, elkotródik, elnyargal, ellohol, elmenekül, eltűnik, kereket old, nyaka közé szedi a lábát, ellép, megfut, megfutamodik, futásban keres menedéket, elpárolog (bizalmas), meglép (bizalmas), kilő (bizalmas), meglóg (bizalmas), elugrik (bizalmas), megugrik (bizalmas), eliszkol, elinócol (tájnyelvi), elkotringol (tájnyelvi), elpitlikel (tájnyelvi), elpustol (tájnyelvi), ellencel (tájnyelvi), elpusztol (tájnyelvi), dobbant (szleng), lelécel (szleng), megpattan (szleng), elspurizik (szleng) Sz: a lábára bízza életét, nem a karjára; a sarkával fenyeget (valakit); eloldja a kereket; eloldja a cigánykereket; fel sem fűzhette a bocskorát; felköti a nyulak bocskorát; felszíjazza a bocskorát; hátat ad; illára veszi a dolgot; jól felszedi a kapcát; nyúllá válik; száz vitézt is hajt maga után; viszi a büdöset
  • (idő): elfut, elsuhan, elmúlik, eltelik, elröppen, elszáll

egyenlítő

főnév
  • ekvátor (idegen)

beszállásol

ige
  • elhelyez, elszállásol, bekvártélyoz (régies), beköltöztet, befogad, szállást ad

beképzelt

melléknév
  • öntelt, önhitt, önelégült, elbizakodott, gőgös, dölyfös, fennhéjázó, kevély, hiú, nagyképűsködő, tudákos (tájnyelvi), tudálékos, mindentudó (pejoratív), nagyokos, kisokos (bizalmas), felfuvalkodott, pöffeszkedő, felvágós, pökhendi, fölényeskedő, nagyképű, rátarti, magahitt (régies), nagyra tartja magát, sokat tart magáról, el van telve magával

bocskoros

főnév
  • (pejoratív): műveletlen, faragatlan, elmaradott, paraszt, bunkó
  • (nemes) (régies): földetlen, földnélküli, szegény, nincstelen, hétszilvafás

edző

főnév
  • tréner (idegen), kiképző, mesteredző

betűrím

főnév
  • előrím, alliteráció (idegen)

ármegállapítás

főnév
  • árszabás, árszabályozás, árrögzítés

bolygó I.

melléknév
  • bolyongó, bujdosó, tévelygő, csavargó, kalandozó, kalandor, barangoló, csatangoló, kóborló, kódorgó, hányt-vetett, száműzött, bolygatag (régies)

egyenes I.

melléknév
  • nyílegyenes, lineáris, sugáregyenes (régies)
  • sima, sík, lapos, lapályos, dombtalan (régies)
  • nyilvánvaló, közvetlen, direkt, szándékos, határozott, félreérthetetlen, feltétlen, kategorikus (idegen), apodiktikus (szaknyelvi)
  • őszinte, nyílt, nyíltszívű, becsületes, szókimondó