bajusz szinonimái

főnév
  • szőr, pihe, legénytoll (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): kacs, inda

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

indiszkrét

melléknév
  • tapintatlan, tolakodó, alkalmatlankodó, otromba, kíváncsi, fecsegő, kotnyeles

megfejtés

főnév
  • megoldás, nyitja (valaminek), magyarázat, kifejtés, válasz, felelet, tisztázás
  • kulcs, kód
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bajusz szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

átfésül

ige
  • átkutat, átvizsgál, bejár, cirkál
  • átdolgoz, rendbe tesz, kijavít, átnéz, ellenőriz, adjusztál (szaknyelvi)

aggasztó

melléknév
  • gyötrő, kínzó, nyugtalanító, kellemetlen, izgató, nyomasztó, ijesztő, fenyegető, riasztó, rémítő, félelmetes, vészjósló, baljóslatú, balsejtelmű (választékos)

atyafi

főnév
  • rokon, koma (tájnyelvi), vérrokon, sógor
  • parasztember (bizalmas)

belevesz

ige
  • hozzávesz, hozzáért, beleért, hozzászámít, beleszámít, belefoglal, beleilleszt, beledolgoz, belesző, bevesz, betold, felvesz, belevon, bevon
  • (vki beleveszi magát vmibe): elrejtőzik, meghúzódik, beveszi magát
  • (vmi beleveszi magát vmibe): átitat, átjár, beleivódik

kapufélfa

főnév
  • kapufa, kapubálvány, kapuszobor, zábé (régies), kapuzábé (régies)

bérbeadás

főnév
  • kiadás, bérlet

bomlik

ige
  • (csomó): bomladozik, foszlik, feslik, fölfeslik, szétválik, kioldódik, kibogozódik, kikötődik
  • oszlik, szétoszlik, mállik, korhad, szétmegy
  • hanyatlik, pusztul, romlik, szétesik, széthull
  • (valakiért, valaki után): bolondul, rajong, imád
  • bolondozik, vadul
  • (régies): megbomlik, megtébolyodik, eszét veszti

elenyészik

ige
  • eltűnik, megszűnik, megsemmisül, szertefoszlik, véget ér, elsorvad, elvész, tovatűnik, elhamvad, elpárolog, elbomlik, elhal, elfogy, semmivé válik, elnyeklik (tájnyelvi)
  • elmúlik, elpusztul
  • elhalványul, elhomályosul, elmosódik, megfakul
  • (vmivel összehasonlítva): elül (tájnyelvi), eltörpül

csúnya

melléknév
  • rút, csúf, ronda, randa, ocsmány, rusnya, pocsék, visszatetsző, visszataszító, riasztó, taszító, korcs, utálatos, undok, undorító, förtelmes, iszonyú, éktelen, formátlan, idomtalan, deformis (idegen, régies), ízléstelen, puruttya (tájnyelvi), csetres (tájnyelvi), csunda (tájnyelvi), ragyivátlan (tájnyelvi), szusznya (tájnyelvi), gabisnya (tájnyelvi), gagyma (tájnyelvi), gyeszora (tájnyelvi), tafla (tájnyelvi) Sz: ábrázatnak rossz, pofának megjárja; csúnyább a csonka pipánál; ha ez szép, a légy is madár; olvasva megy a majmok közt; olyan csúnya, hogy a ló az abrakot sem venné el a kezéből; rút, mint a péntek; rút, mint az ördög; se színe, se fonákja
  • (beszéd): illetlen, sikamlós, szemérmetlen, mosdatlan, malac, obszcén, trágár
  • dicstelen, szégyenletes, csúfos, gyalázatos
  • (idő): kellemetlen, barátságtalan

baklövés

főnév
  • melléfogás, tévedés, hiba, balfogás (választékos), kisiklás, gikszer (bizalmas), ügyetlenség, ballépés, botlás, tapintatlanság, elszólás, baki (bizalmas), elnézés, meggondolatlanság, blamázs, malőr (bizalmas), blama (bizalmas), fals, gaff (régies)

átadás

főnév
  • átnyújtás, kézbesítés, továbbítás, továbbadás
  • felavatás, avatás, megnyitás
  • passz, továbbítás

beismer

ige
  • bevall, megvall, elismer, belát

csontos

melléknév
  • vézna, szikár, sovány, vékonydongájú, girhes, csont és bőr, ösztövér (régies), cérkó (tájnyelvi), csortos (tájnyelvi), gibárd (tájnyelvi)
  • erős csontú, nagy csontú, vaskos

bárcsak

határozószó
  • csak, vajha (régies), bár, bárha (választékos)

ajnároz

ige
  • kényeztet, elkényeztet, dédelget, babusgat, dajkál, becéz, tenyerén hord, kedvében jár, istenít

belefoglal

ige
  • befoglal, beágyaz, beleágyaz
  • beleilleszt, beleépít, beletold, belevesz

csúcspont

főnév
  • tetőpont, tetőfok, korona, csúcs, delelő, csúcsérték, zenit (szaknyelvi), kulminációs pont, maximum, forrpont, klimax (választékos), apex (szaknyelvi), krízis (betegségé)
  • virága (valaminek), virágzás, virulás, színe-java, dísze-virága (valaminek), virágkor, betetőzés
  • beteljesülés, kielégülés, orgazmus, ejakuláció