békít szinonimái

ige
  • békéltet
  • engesztel, nyugtat, csillapít, csitít, csendesít Sz: sót vet a tűzre

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

kisded II.

főnév
  • kisbaba, kisgyermek, gyermekecske, gyerekcse (régies), gyerkőc, csemete, apróság

aszimmetrikus

melléknév
  • egyenlőtlen, aránytalan, szabálytalan, részaránytalan (régies), egyoldalú
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a békít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

barát2

főnév
  • szerzetes, fráter, testvér, csuhás (pejoratív), kámzsás (régies), monak (régies)

állami

melléknév
  • kormányzati, kormány-, hivatalos, kincstári (bizalmas)
  • nemzeti, országos
  • hazai, belföldi, honi, itthoni

aláhúz

ige
  • kiemel, hangsúlyoz, nyomatékosít, kidomborít, súlyt helyez (valamire), felhívja a figyelmet (valamire)
  • megjelöl

befullad

ige
  • (lövedék): megpuffan
  • (motor): beáll, befektet, bedöglik
  • (tűzhely): kialszik
  • (széna, takarmány, gabona): megfülled, befülled, megdohosodik
  • (bizalmas): (terv, vállalkozás) meghiúsul, csődöt mond, kudarcba fullad, dugába dől, hajótörést szenved, fuccsba megy (bizalmas), befuccsol (bizalmas)

bikini

főnév
  • fürdőruha
  • csípőbugyi, bikinibugyi

keresztüljut

ige
  • átjut, túljut, áthatol, átjön, átcsúszik
  • átvergődik

bocs2

módosítószó
  • (bizalmas): bocsánat, pardon, elnézést

cédula

főnév
  • papírdarab, cédulka, papírlap, noteszlap, címke, sajtpapír (bizalmas), cetli (bizalmas), fecni (bizalmas)
  • biléta (régies), igazolás, bárca (régies)

elmélyült

melléknév
  • mély, alapos, komoly, mélyreható

melléknév
  • buckás, dimbes-dombos, egyenetlen, púpos, hepehupás, hegyes, dönyörös (tájnyelvi), partos (tájnyelvi), hoporcsos (tájnyelvi), halmos, bérces (tájnyelvi)
  • emelkedő
  • domború, kidomborodó

békülékeny

melléknév
  • engedékeny, engesztelhető, konciliáns (idegen)

bánatpénz

főnév
  • foglaló, letét, zálog, előleg, biztosíték, vinkulum (régies), előpénz (régies), bánatbér (régies)
  • kötbér (szaknyelvi)

beszeg

ige
  • körülszeg, szegélyez, körültűz, szélez, karimáz, korcoz, keretez, paszományoz (régies), endliz (szaknyelvi), elvarr

díszes

melléknév
  • feldíszített, ékes, cifra, cikornyás, dali (régies), cafrangos, sallangos, dekoratív, pompás, pazar, műves, hímes (tájnyelvi), címeres (tájnyelvi), lafrancos (tájnyelvi), hacacárés (tájnyelvi) Sz: cifra, mint a rác oltár
  • díszbe öltözött, ünnepélyes, fényes, parádés
  • tekintélyes, rangos
  • (gúnyosan): semmirekellő, hitvány

beleszeret

ige
  • beleszerelmesedik, szerelmes lesz (valakibe), szerelemre lobban, szerelemre gyúl (választékos), rabul ejti a szívét (valakinek) (választékos), belebolondul, lángra lobban (valaki iránt), belehabarodik, belegabalyodik (bizalmas), belepistul (bizalmas), belegárgyul (bizalmas), beleszédül (bizalmas), szívről esik neki, belezuhan (bizalmas), beleesik (bizalmas), belezúg (bizalmas), belebojtorodik (tájnyelvi), belekozmásodik (tájnyelvi), belebodajkózik (tájnyelvi), belebomlik (tájnyelvi)

alom

főnév
  • alj, alzat, aljazó (tájnyelvi), szalma, széna, vacok

betyár II.

melléknév
  • semmirekellő, hitvány, semmiházi, mihaszna
  • huncut, haszontalan, pajkos, játékos, szertelen, csintalan, csínytevő
  • rossz, keserves, komisz, cudar, kutya-

dolgozik

ige
  • munkálkodik (választékos), munkál (tájnyelvi), melózik (bizalmas), melódiázik (bizalmas), robotol (bizalmas), hajt, gürizik (szleng), gürcöl, güzül (szleng), bütyköl (bizalmas), kulizik (szleng), igálkodik (tájnyelvi), töri magát, strapálja magát, ad a munkának (bizalmas), serénykedik, szorgoskodik, foglalatoskodik, foglalkodik (régies), fárad, fáradozik, bejsztol (szleng), gályázik (szleng) Sz: tapossa a malmot; hajtja a verklit; nyomja az ipart, ráver a melóra
  • tevékenykedik, ténykedik, működik, ügyködik, funkcionál
  • (gép): jár, megy