ügyel szinonimái
ige
- őrködik, vigyáz, óv, kímél
- szemmel tart, figyel, őriz, felügyel
- ügyeletet tart, inspekciózik
- törődik (valamivel), szem előtt tart
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
elpanaszol
ige
- elsír, elzokog, kipakol (bizalmas), siránkozik, lamentál (bizalmas), felhánytorgat (pejoratív), elabajog (tájnyelvi), elpanaszkodik (tájnyelvi), megabajog (tájnyelvi)(valamivel)
aggodalmaskodik
ige
- aggódik, aggályoskodik, tele van aggodalommal, nyugtalankodik, emésztődik, emészti magát, szorong, eszi magát, skrupulizál (bizalmas), évelődik (tájnyelvi), rémlődik (tájnyelvi)
temetés
főnév
- sírba tétel, elhantolás, elföldelés, elásás, gyászszertartás, végtisztesség, búcsúztatás, búcsúztató
- temetkezés
végig
határozószó
- át, véges-végig, végighosszig (tájnyelvi), elejétől végig, alfától omegáig, töviről hegyire, hegyéről fokára (tájnyelvi), mindvégig
- idején, közben, mindvégig, egész idő alatt, folyamán
sopánkodik
ige
- panaszkodik, jajgat, siránkozik, sápítozik, kesereg, sóhajtozik, lamentál, nyavalyog, sajnálkozik, sápog (tájnyelvi), ahékodik (tájnyelvi), ájvékodik (tájnyelvi), leledezik (tájnyelvi), sepeleg (tájnyelvi), subákol (tájnyelvi), savajog (tájnyelvi), sír, nyafog
orca
főnév
- (választékos): arc, ábrázat, arculat (régies), kép, fizimiska (bizalmas), pofa (durva), pofi (bizalmas)
szaladgál
ige
- futkos, lót-fut, futkározik, koslat, szaladoz, cikázik, rohangál
- fáradozik, töri magát, utánajár
vér
főnév
- élet, tetterő, életerő, mozgékonyság, bátorság
- vérmérséklet, lelki alkat, véralkat
- érzékiség, szenvedély
- nemzetség, család, vérség (régies), származás, eredet, kötelék, beütés, fajta, nem, testvér, ős
- vérözön, vértenger, vérfolyam, vérpatak
- véráldozat (választékos)
ügyetlenség
főnév
- esetlenség, alkalmatlanság, gyámoltalanság, ügyefogyottság, balkezesség, bénaság (szleng), kontárság
- baklövés, baki (bizalmas), hiba, balfogás, melléfogás
tüsténkedik
ige
- tesz-vesz, sürög-forog, készségeskedik, siet, igyekszik
- (tájnyelvi): türelmetlenkedik
- (tájnyelvi): tűnődik, töpreng
teremtő I.
melléknév
- mennyei, felséges, magasságos, magasságbeli, gondviselő
- létrehozó, megalkotó, létesítő, előállító
vaskalapos
melléknév
- maradi, régimódi, korlátolt, merev, szemellenzős, megcsontosodott, begyöpösödött, fafejű, fatökű (durva), ósdi