összeüt szinonimái

ige
  • összever, bánt
  • összecsap, összetákol (bizalmas), eszkábál, ácsol, hevenyész, rögtönöz, improvizál, összeábdál (tájnyelvi), összepufol (tájnyelvi)
  • kotyvaszt

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

rendellenes

melléknév
  • beteges, kóros, természetellenes, abnormális, fogyatékos, patologikus, patológiás (szaknyelvi), anomáliás (szaknyelvi), elfajzott, romlott, deformálódott (idegen)
  • szabálytalan, rendetlen, irreguláris (szaknyelvi), szokatlan, torz, furcsa, fura, idegenszerű, szertelen, visszás, extravagáns (idegen), excentrikus
  • törvényellenes, jogtalan

csepereg, csöpörög

ige
  • szemerkél, permetez, szitál, szemereg (tájnyelvi), szemetel, csepellérezik (tájnyelvi), csepétel (tájnyelvi), ficsereg (tájnyelvi), pernyékel (tájnyelvi), pityereg (tájnyelvi), potyorász (tájnyelvi)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a összeüt szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

öntöde

főnév
  • öntőműhely, öntő, olvasztóüzem

nélkülözhetetlen

melléknév
  • pótolhatatlan, elengedhetetlen, létfontosságú, szükséges, alapvető, elemi, fontos, életbevágóan fontos, lényegi, lényeges, sarkalatos, funkcionális, múlhatatlan (régies), elkerülhetetlen, kikerülhetetlen, fő-fő, elsőrendű, kényszerű, velejáró

nagyít

ige
  • nagyobbít, felnagyít, növel, tágít
  • szélesít, öblösít, kiegészít
  • túloz, tódít, füllent, túlbecsül, felfúj, kiszínez, túljátszik, túlliheg (pejoratív), feltupíroz (bizalmas), elveti a sulykot
  • feldicsér, magas polcra emel, kiemel
  • fokoz
  • súlyosbít, erősít
  • (régies): öregbít

mellékállomás

főnév
  • mellék (bizalmas), mellékvonal

összefűz

ige
  • felfűz, egybeköt, összefon, besző, befon, összesodor
  • összekötöz, egymáshoz kötöz, összeszíjaz, összeláncol
  • összekapcsol, összeköt, kombinál
  • szerkeszt, összeszerkeszt

pergő II.

főnév
  • (tájnyelvi): rokka
  • orsó
  • (tájnyelvi): kolomp, csengő

megbetegedés

főnév
  • betegség
  • fertőzés

máshova, máshová

határozószó
  • egyebüvé, egyébhova (tájnyelvi)

kevés

melléknév
  • csekély, némi, kis mennyiségű, egy kis, cseppnyi, csipetnyi, fikarcnyi, jottányi, körömfeketényi, mákszemnyi, parányi, szemernyi, szikra, szikrányi, szálnyi, hangyányi, csip-csup, apró-cseprő, bagatell, picsányi (szleng, durva), fuvintásnyi (tájnyelvi), egy paraszthajszálnyi Sz: annyi, mint kilenc medvének egy vackor; az öt ujján is megszámolhatja; elviszi két szúnyog egy rúdon; hátamon is kivinném; rákláb ebédre; szárnyán a légy is elviheti; százhúsz gémnek hatvan keszeg
  • elégtelen
  • szűkös, szerény, alacsony, sovány, hiányos, fogyatékos, ritka, gyér, sivár, elhanyagolható, jelentéktelen, nyomorúságos, halvány

meggyökerezik, meggy

ige
  • gyökeret ver, gyökeret ereszt, megfogamzik, legyökerezik (tájnyelvi), meggyökeresedik
  • megtelepszik, letelepszik, otthonra talál
  • meghonosodik, megrögződik, belegyökeresedik, belerögződik, beivódik

pirkadás, pirkadat

főnév
  • hajnal, hajnalhasadás, hajnalodás, napkelet, hajnalpír, virradat, pitymallat (tájnyelvi), napkelte, derengés, reggeli szürkület, korány (régies)

ráerőszakol

ige
  • ráerőltet, rákényszerít, rávesz, rátukmál, rászorít, ráoktrojál, ráköt (régies), rányűgít (régies), rátuszkol (tájnyelvi), rálőcsöl (bizalmas), rásóz (bizalmas), nyakába varr

épít

ige
  • emel, rak, felrak, felhúz, készít, csinál, alkot, szerkeszt, állít, ácsol, tákol (pejoratív), eszkábál (pejoratív), összeró, ró, illeszt, rakogat (régies), gányol (régies)
  • építkezik
  • alkot, tervez, szerkeszt
  • alapít, létrehoz
  • (valamire, valakire): alapoz, bazíroz (bizalmas), számít (valakire), támaszkodik

szétomlik

ige
  • szétmállik, szétesik, széthull, szétmegy
  • (haj): elomlik, szétterül

simafenyő

melléknév
  • árbocfenyő, selyemfenyő

összeveszik, összevé

ige
  • összekülönbözik, összetűz (bizalmas), összekap, összezördül, összezörren, összeszólalkozik, összeakaszkodik, összekoccan, hajba kap (bizalmas), összerúg (bizalmas), összedisputál (tájnyelvi), összekocódik (tájnyelvi), összeágaskodik (tájnyelvi), összebalhézik (szleng)
  • szakít Sz: összerúgja a port; összerúgja a patkót; tengelyt akaszt; összeakasztja a bajuszt; kiborítja a bilit

önfejű

melléknév
  • makacs, csökönyös, nyakas, dacos, akaratos, konok, keményfejű, makrancos, engedetlen, fejes (tájnyelvi), makrafánc (tájnyelvi), vasfejű, betonfejű (szleng), agyas, megátalkodott, megrögzött, szívós, hajthatatlan, tántoríthatatlan, intranzigens (idegen)

passzíva

főnév
  • tartozás, teher, kötelezettség

semmitmondó

melléknév
  • üres, tartalmatlan, jellegtelen, átlagos, kifejezéstelen, sivár, szegény, szürke
  • sablonos, szokványos, konvencionális, elkoptatott, elcsépelt, érdektelen, közhelyszerű, lapos
  • jelentéktelen, hiábavaló, haszontalan, értéktelen

pallos

főnév
  • hóhérpallos, hóhérbárd, bárd, nyakazó, bakóbárd (régies), kard (régies)

nesztor

főnév
  • (választékos): rangidős, korelnök

példaszerű

melléknév
  • példás, tökéletes, kitűnő, kiváló, remek, eszményi, ideális, elsőrangú, elsőrendű
  • rendezett, páratlan, követendő, utánozandó, kifogástalan, mintaszerű

sikk

főnév
  • elegancia, báj, kecs, kellem, tetszetősség
  • ízlés
  • szokás, divat, módi (régies)