önző szinonimái

melléknév
  • önös, egoista, számító, szűkkeblű, haszonleső, parazita, egocentrikus, énközpontú, önközpontú, individualista (idegen)
  • smucig (bizalmas), fukar, irigy, nyereséghajhászó, nyereségvágyó Sz: csak a magáét nézi; nem néz se istent, se embert

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

felettes, fölöttes I.

melléknév
  • irányító, fölérendelt, fő-, vezető

hergel

ige
  • ingerel, piszkál, cukkol, heccel, szekál (bizalmas), szekíroz (bizalmas), frocliz, szurkapiszkál, bosszant, mérgesít, felhúz (bizalmas), cikiz (szleng), dühít, bőszít, izgat, loval, uszít, bujt, lázít Sz: borsot tör az orra alá; kihoz a sodrából
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a önző szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

operaház

főnév
  • dalszínház, dalműszínház (régies), opera

műsorszám

főnév
  • szám, program, mutatvány, attrakció, numerus (régies)

moslék

főnév
  • ételmaradék, maradék
  • mosogatólé, szennyvíz, csáva (régies), locs (tájnyelvi)
  • (pejoratív): kotyvalék (pejoratív), lötty, hányadék, okádék (durva), szar (durva), lötyedék (tájnyelvi)
  • (durva) (jelzőként): undorító, ehetetlen, pocsék, szemét, piszok, mocsok, disznó, szar (durva)

megrúg

ige
  • megrugdal, megrugdos
  • elrúg, belerúg, megbikáz Sz: összetéveszti a labdával

őfelsége

főnév
  • őméltósága, felség, fenség
  • király, királynő, császár, császárnő, főherceg, főhercegnő

parcelláz

ige
  • feldarabol, feloszt
  • apróz

málinkó

főnév
  • sárgarigó, aranymálinkó, aranybegy (tájnyelvi)

főnév
  • bálványfenyő, keresztesfenyő, szurkosfenyő

kenet

főnév
  • (régies): balzsam, kenőcs, krém, ír, gyógyír
  • szentség
  • krizma (idegen)

megakaszt

ige
  • megállít, feltartóztat, feltart, visszatart, removeál (idegen), intertál (tájnyelvi), elakaszt
  • eltorlaszol, megbénít
  • félbeszakít, közbevág, szavába vág, letorkol, közbeszól, közbelép
  • (szaknyelvi): megfog, kifog, kihalász

patologikus

melléknév
  • patológiás (szaknyelvi), beteges, kóros, rendellenes

pöcköl

ige
  • peckel, pöccent, percent, pörcint
  • lök, billent
  • fricskáz, fricskál

eltemet

ige
  • elhantol (választékos), elföldel, örök nyugalomra helyez (választékos), végső nyugalomra helyez (választékos), megadja a végtisztességet (valakinek), utolsó útjára kísér, elbúcsúztat, eltakarít, sírba tesz, sírba helyez, visszaadja a földnek, inhumál (régies), elás, elkapar (pejoratív), elsírol (tájnyelvi), elhomlít (tájnyelvi)
  • betemet, beborít, maga alá temet, elnyel, magába fogad
  • elrejt, elfed, elleplez, palástol, elkendőz, eltitkol

szélvész

főnév
  • szélvihar, orkán, fergeteg, tátorján (tájnyelvi), viheder (tájnyelvi), vihornya (tájnyelvi)
  • forgószél, ciklon, hurrikán, tornádó, tájfun

sajtol

ige
  • présel, nyom, nyomtat, facsar, csavar, sutul (tájnyelvi)
  • tapos
  • (választékos): gyötör, kínoz, nyomorgat
  • alakít, formál

öreg I.

melléknév
  • idős, agg, megvénült, hajlott korú, koros, matuzsálem, veterán, élemedett, éltes, vén, kipróbált, trottyos (bizalmas), idejeveszett (tájnyelvi), öregecske (tájnyelvi) Sz: megette már kenyere javát; elhullatta már a csikófogait; a szöszt is pösznek mondja; a hamut is mamunak mondja; a cinterem felé fordult már a rúdja; a málét se rághatja; a kriptakulcsot keresi; alkonyodik a napja; attól is fél, hogy az árnyékban megbotlik; csisz el, csosz el, bocskor; csoszog, nem jár; csüng a feje bal felé; egyidős a postaúttal; egyik lába a koporsóban van; eleget próbálja a tűfokot, mégsem találja; elérte a sok péntek (tájnyelvi); elkopott a foga; elunta a frisset, csak a lassút járja; estefelé van; görnyed évei súlya alatt; három lábon jár; hosszú belet húztak neki; inában van már a lotyogó nadrág; kenyerének javát megette; kettő helyett hármat lát; kikopott a sátoros ünnepekből; leánya is vénasszony (nőről); már a bíróságból is kiaggott; már lotyog a nadrágja; már sok karácsonyi szilvát evett; másodszor gyermek; mihelyt botlik, mindjárt esik; nem mai gyerek; nem bírja már a farát; öreg, mint az országút; pép az étke; régen volt az, mikor az anyja emlőjét szopta; sok pénteket ért már; sok húsvéti bárányt megevett; sokat szólott neki a kakukk; szájában két foga tartja az istrázsát; szemheggyel lát, fülheggyel hall; tisztes korú; töpörtő az orcája; tudja, mikor veszett Belgrád; túl van már az innenen; unja már a frisset, csak a lassút járja; vén, mint a postaút; vénebb az országútnál; vénebb a tízparancsolatnál; vénebb a Mátránál; virág volt, kóró lett
  • kemény, rágós, inas, porcogós, csimbókos (tájnyelvi)
  • régi, ócska, viseltes, avult, kopott, ósdi, özönvíz előtti
  • (idő) késő
  • (régies): nagy

olvadás

főnév
  • enyhülés, felengedés
  • ellágyulás, meghatódás, elérzékenyülés

páciens

főnév
  • beteg, delikvens (tréfás)

rögtönzött

melléknév
  • hevenyészett, ideiglenes, ad hoc (idegen), spontán, tervezetlen
  • elkapkodott, elsietett

összecsapás

főnév
  • hevenyészés, rögtönzés, tákolás (bizalmas), rittyentés (bizalmas)
  • konfliktus, küzdelem, harc, ütközet, csata, csetepaté (bizalmas), összetűzés, haddelhadd (bizalmas)
  • párviadal, mérkőzés, csatározás, asszó (szaknyelvi), csörte, meccs, tusa, menet

nagyító II.

főnév
  • nagyítóüveg, nagyítólencse, lupe, górcső (régies), nézőcső (régies)

pantalló

főnév
  • nadrág, hosszúnadrág, naci (bizalmas), gatya (bizalmas)

sáfárkodik

ige
  • gazdálkodik, gondját viseli (valaminek), gondoskodik (valamiről), törődik (valamivel)