dunit jelentése

  • ásványtan bázikus mélységi magmás kőzet
  • a Dun hegység (Új-Zéland) nevéből | -it (ásványra utaló toldalék)

További hasznos idegen szavak

ablaut

  • nyelvtan a szótő magánhangzójának váltakozása az indoeurópai és sémi nyelvekben a ragozás és a szóképzés folyamán, pl. német werfe, wirft, warf, geworfen ‘dob’
  • német Ablaut ‘ua.’: ab- ‘el, félre’ | Laut ‘hang’

nomino-verbális

  • nyelvtan igenévszói
  • tudományos latin, ‘ua.’, lásd még: nomenverbum
A dunit és még több tízezer szóban és írásban is használt idegen szó jelentése megtalálható a topszótár – idegen szavak szótárában. Az idegen szavak értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök szerinti magyarázatok, jelentések.

supra-

musculus

kiejtése: muszkulusz
  • orvosi izom
  • latin kicsinyítő képzős, ‘ua.’, eredetileg ‘egérke’ ← mus ‘egér’ (egyes kidudorodó izmok és az egér alaki hasonlóságából, pl. magyar béka ‘a felsőkar kétfejű izma’)

mancando

kiejtése: mankandó
  • zene halkítva, halkulva (adandó elő)
  • olasz, ‘ua.’ ← mancare ‘elmarad, késik’ ← latin mancus ‘csonka, hibás, hiányos’
  • lásd még: mankó

boletta

  • értékjegy, bárca, szelvény
  • olasz bolletta ‘ua.’ ← középkori latin kicsinyítő képzős bulletalatin bulla, lásd még: bulla
  • lásd még: biléta

szinodikus

  • csillagászat az égitestek együttállásával kapcsolatos
  • angol synodic ‘ua.’, lásd még: szinódus

rurális

  • mezei, falusi
  • latin ruralis ‘ua.’ ← rus, ruris ‘falu’

taktikus

  • melléknév a taktikai szabályoknak megfelelő
  • tervszerű, ügyes, kiszámított
  • ravasz, ügyeskedő (személy)
  • főnév a katonai taktika szakembere
  • latin tacticusgörög taktikosz ‘a harcrend mestere, harcász’

radiokémia

  • kémia a vegytannak a radioaktív elemekkel foglalkozó tudományága
  • lásd még: radio-, kémia

szenátor

  • politika a szenátus tagja
  • + tanácsos, városi tanácsos
  • latin senator ‘ua.’, lásd még: szenátus

epika

  • irodalom elbeszélő költészet, elbeszélő irodalom
  • latin epica (poesis)görög epika (poieszisz) ‘eposzi (költészet)’, lásd még: epikus

szkarabeusz

fact-

szeptett

  • zene hét hangra vagy hangszerre írt zenemű
  • az ilyen művet előadó együttes
  • német Septett ‘ua.’ ← latin septem ‘hét’ (a duett mintájára)