versengés szinonimái
főnév
- versenyzés, verseny, vetélkedés, vetélkedő, kötélhúzás, küzdelem, erőpróba, küzdés, mérkőzés
- konkurálás, rivalizálás
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
szépen
határozószó
- csinosan, pompásan, tetszetősen
- jól, gyöngyen (tájnyelvi)
- illendően
- békésen, barátságban, szeretetben, egyetértésben, békében
- kiegyensúlyozottan, harmonikusan
- nyugodtan, zavartalanul
- simán(bizalmas)
- szép számmal, sokan
- ugyancsak, alaposan, rendesen, kiadósan, derekasan, tisztességesen, istenigazában
vásári
melléknév
- olcsó, értéktelen, silány, ízléstelen, gagyi (szleng), bazári
- közönséges, útszéli
- bóvli
tarhál
ige
- (szleng): kéreget, koldul, kérincsél, kunyerál, kunyizik (bizalmas), kuncsorog, tányéroz, kilincsel, házal, lejmol (szleng), potyázik
vegyület
főnév
- vegyülék, elegy
- (régies): keverék, kotyvalék (pejoratív), habarék, habarcs, vegyülés, mixtúra (bizalmas)
voltaképp, voltaképp
határozószó
- valójában, lényegében, tulajdonképpen, gyakorlatilag, úgyszólván, jóformán, jószerével, végeredményben
- eredetileg
szeretkezik
ige
- ölelkezik, szerelmeskedik, közösül, baszik (durva), egyesül, bujálkodik, hempereg (szleng), kefél, bagzik (durva), asszonyoz (tájnyelvi), fehérnépezik (tájnyelvi), taszajt (tájnyelvi)
kitér
ige
- utat enged, elkerül, kikerül, megkerül, letér, félreáll, irányt változtat, kerülő utat tesz
- kihúzza magát (valami alól)
- megfutamodik, elmenekül, félrehajlik, elugrik, elhajol, kisiklik, meghátrál
- eltér, elágazik (út), megtörik, elhajlik (sugár), elterelődik
- kileng, kilendül, kibillen
- (valamire): megemlít, részletez
- kertel, mellébeszél, taktikázik, hímez-hámoz, csűr-csavar, köntörfalaz
- kilép, áttér
varázsol
ige
- kuruzsol, igéz, bűvöl, bájol, bűbájoz (tájnyelvi), bűvöl-bájol, megbűvöl, varázskodik (tájnyelvi), csodákat művel, vajákol
- átváltoztat, megbabonáz, boszorkányoz (régies), megront, ráolvas
visszafog
ige
- visszatart, megállít, tartóztat, fékez, türtőztet, elfojt, feltart, hátráltat, akadályoz, megzaboláz, féken tart, korlátoz
- levon, visszatart
- tompít, mérsékel, elnyom
tulajdonság
főnév
- jellegzetesség, jellemvonás, sajátság, sajátosság, milyenség, vonás, jelleg, mineműség (választékos), mivolt
vitathatatlan
melléknév
- bizonyos, biztos, tényleges, nyilvánvaló, egyértelmű, félreérthetetlen, kétségtelen, kétségbevonhatatlan, tagadhatatlan, megalapozott, vitán felül álló, megcáfolhatatlan, megdönthetetlen, megkérdőjelezhetetlen, végérvényes, jogerős, megfellebbezhetetlen