tartósít szinonimái

ige
  • megőriz, megóv, konzervál, állandósít
  • preparál, kikészít, bebalzsamoz
  • eltesz, befőz
  • besóz
  • füstöl

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

jellegzetesség

főnév
  • sajátság, ismertetőjel, ismertetőjegy, ismérv, alapvonás, különlegesség
  • specifikum (idegen), karakterisztikum

tréfás

melléknév
  • mókázó, tréfálkozó, humorizáló, derűs, kedélyes, bohókás, bolondos, huncut, pajkos, viccelődő, kópé, dévaj (tájnyelvi), jókedvű, vidám, kalabók (tájnyelvi), figurás (tájnyelvi), habókos (tájnyelvi)
  • vicces, mókás, mulatságos, komikus, vidám, nevettető, nevetséges, kacagtató, szórakoztató, szellemes, humoros, hecces (tájnyelvi), muris (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a tartósít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

takarékos

melléknév
  • gazdaságos, ökonomikus (szaknyelvi)
  • előrelátó, beosztó, spórolós (bizalmas), körültekintő, mértékletes, gondoskodó

szaval

ige
  • előad
  • deklamál (idegen), recitál (régies), perorál (idegen)
  • (tájnyelvi): szónokol, mond
  • (tájnyelvi): szavaz

szakít

ige
  • tép, hasít, cibál, szaggat, széttép, repeszt, leválaszt, szakajt (tájnyelvi), szakaszt (tájnyelvi)
  • (időt): szán, szentel, fordít
  • (valakivel): otthagy, elhagy, összevész, elpártol, hátat fordít (valakinek), különválik, dob (szleng), leléptet (valakit) (szleng), ejt (szleng), leépít (valakit) (szleng), lapátra tesz (szleng), lepasszol (szleng), bontolózkodik (tájnyelvi)

rőzse

főnév
  • gallyfa, gally, aljfa, ágbog, vessző, venyige, szeprence (régies), baltásfa (tájnyelvi), gernye (tájnyelvi)

táp

főnév
  • abrak, takarmány, eleség, táplálék
  • eledel

tirannus

főnév
  • zsarnok, önkényúr, kényúr, despota, diktátor, autokrata, kiskirály, elnyomó
  • egyeduralkodó, uralkodó

pulya1

főnév
  • (tájnyelvi): gyermek, gyerek, lurkó, gyerkőc, csemete, kisded

pökhendi

melléknév
  • kihívó, szemtelen, fölényes, fölfújt, kevély, rátarti, dölyfös, arrogáns, felfuvalkodott, öntelt, pimasz, goromba, megvető, lekicsinylő, nyegle, pofátlan, arcátlan, kekk (bizalmas)

messzeség

főnév
  • távolság, távol
  • levegő, ég, űr

ráncol

ige
  • (homlokot): redőkbe von, összeráncol, összevon
  • ráncba szed, berak, redőz, összehúz, drapíroz (régies), pliszíroz (szaknyelvi)

tolvajnyelv

főnév
  • argó, szleng, csibésznyelv (választékos), jassznyelv, fattyúnyelv, zsiványnyelv (régies), nyalavi (régies)
  • csoportnyelv, zsargon

tüsszent

ige
  • tüszköl (tájnyelvi), prüsszent, hapcizik, pisszent (tájnyelvi), trüsszent (tájnyelvi)

igazság

főnév
  • igaz, való, bizonyosság, valóság, tény, tényállás, ténylegesség, hitelesség, realitás, őszinteség, veritas (idegen)
  • igazságszolgáltatás, bíróság

vesződség

főnév
  • vesződés, bajlódás, fáradság, fáradozás, fáradalom, kínlódás, küzdelem, küszködés, megerőltetés, bajoskodás (tájnyelvi), nyűglődés (tájnyelvi), veszkődés (tájnyelvi), bajmolódás (tájnyelvi), gond, baj

táskarádió

főnév
  • zsebrádió, hordozható rádió, koffervevő (szleng)

tag

főnév
  • testrész, végtag, membrum (régies)
  • egyed, résztvevő, fő, személy, fél
  • (szleng): ember, alak, férfi, pasas (bizalmas), ipse (bizalmas), fickó, hapsi (szleng), pali (szleng), krapek (szleng), pacák (szleng), pofa (szleng), szivar (szleng), manus (szleng)
  • földdarab, birtokrész, földbirtok
  • alkotórész, rész, elem

terjed

ige
  • kiterjed, tért hódít, előretör
  • burjánzik, szaporodik, tenyészik, gyarapszik, gyarapodik, növekszik
  • tágul, szélesedik
  • árad, tódul, özönlik, dagad, halad
  • hódít, elhatalmasodik, erősödik, elharapózik, elharapódzik, elterjed, továbbgyűrűzik
  • ér, húzódik (valameddig), leér, terjeszkedik, elnyúlik, elhúzódik

vérfagyasztó

melléknév
  • hideglelős, borzasztó, szörnyű, hátborzongató, hajmeresztő, ijesztő, lidérces, félelmetes, félelmes, rémítő, rémisztő, irtózatos, iszonyatos, iszonytató

tehetetlenség

főnév
  • mozgásképtelenség, bénultság, bénaság
  • impotencia, képtelenség
  • gyengeség, erőtlenség, cselekvőképtelenség
  • alkalmatlanság, ügyefogyottság, ügyetlenség, esetlenség, erélytelenség, határozatlanság, tanácstalanság, hasznavehetetlenség, gyámoltalanság, tompultság

szél1

főnév
  • légáramlás, fuvallat, szélfúvás, szellő, vihar, förgeteg, légmozgás, szélvihar, szélroham
  • széljárás, légvonat, széllökés, fuvalom (régies)
  • hír, tünet, jelenség
  • szellentés, fing (durva)
  • agyvérzés, guta, szélütés

tesz

ige
  • cselekszik, csinál, művel, véghezvisz, elkövet, végrehajt
  • okoz, létrehoz, eredményez, előidéz
  • színlel, mímel, tetteti magát
  • helyez, rak, pakol, odatesz, betesz, rátesz, feltesz, ad, biggyeszt
  • kitesz, ér
  • (tájnyelvi): jelent, számít

veszedelmes

melléknév
  • veszélyes, életveszélyes, vészes, fenyegető, vészjósló, vészhozó, ominózus, rázós (szleng), ciki (bizalmas), mételyező (régies), ártalmas, káros, mérgező, fertőző, romboló, megsemmisítő, végzetes, gyilkos, dögletes (szleng)
  • aggasztó, megdöbbentő, riasztó, félelmetes