csór szinonimái

ige
  • (bizalmas): csen, lop, eltulajdonít, elemel, elvesz, lenyúl (szleng)

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

törvénytelen

melléknév
  • törvényellenes, törvénysértő, törvénybe ütköző, illegális, illegitim (idegen), szabálytalan, szabályellenes, jogtalan, tilos, engedély nélküli, tiltott, jogellenes, svarc (szleng), fekete (szleng)(idegen)
  • házasságon kívüli, természetes, elfajzott (pejoratív), fattyú, zabi (pejoratív), korcs (régies)

tébolyít

ige
  • megőrjít, felzaklat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a csór szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

csavarhúzó

főnév
  • srófhajtó (bizalmas), srófhúzó

billen

ige
  • dől, megdől, félrehajlik, csuklik, nyaklik, rezdül, lingázódik (tájnyelvi)

beszédrész

főnév
  • (régies): szófaj

avatás

főnév
  • beiktatás, felvétel, promóció (idegen), kanonizálás
  • átadás
  • áztatás

csínján

határozószó
  • vigyázva, kíméletesen, óvatosan, elővigyázatosan, körültekintően, körültekintéssel, szőrmentében (bizalmas), szőrmentén (bizalmas)
  • mértéktartóan, mértékletesen, módjával

dőre

melléknév
  • oktalan, meggondolatlan, buta, ostoba, esztelen, balga, balgatag (választékos), badar, botor, oktondi, együgyű, bolondos, bárgyú, idétlen, féleszű, dédó (tájnyelvi), piszma (tájnyelvi), bangó (tájnyelvi), bősze (tájnyelvi), kába (tájnyelvi)

kulturált

melléknév
  • civilizált, művelt, kifinomodott, kifinomult, pallérozott, csiszolt, finom, iskolázott, tanult, képzett

áldozat

főnév
  • mise, szentmise, szertartás, bemutatás, felajánlás, obláció (régies), sacrificium (szaknyelvi), ófera (szaknyelvi), holokausztum (régies)
  • mártír, vértanú
  • sértett, szenvedő alany, károsult, balek, pali (régies)
  • martalék, zsákmány, préda
  • önmegtagadás, önfeláldozás, lemondás, önmegtartóztatás

akcentus

főnév
  • hangsúly, nyomaték
  • kiejtés, ejtésmód, kiejtésváltozat (szaknyelvi), hanghordozás, hanglejtés, hangárnyalat

alváz

főnév
  • (szleng): láb, tappancs (bizalmas), virgács (szleng), csülök (szleng), pata (szleng), pipa (szleng), mankó (szleng)

dzsem

főnév
  • gyümölcsíz, íz, lekvár, liktárium (régies)

elereszt

ige
  • elbocsát, elenged, útjára enged, szabadon enged, szárnyára bocsát, szélnek ereszt
  • (szleng): szellent, durrant, ereget, fingik (durva), púzik (bizalmas), pukizik (bizalmas), rottyant, elszólja magát (tréfás)

felrohan, fölrohan

ige
  • felfut, felszalad, felsiet, felszáguld

erdész

főnév
  • erdőmérnök, erdőgazda, erdőkerülő

csorog, csurog

ige
  • csordogál, kicsordul, szivárog, csepeg, csörgedezik, csöpörög, folydogál, ereszt, csur (tájnyelvi), gurog (tájnyelvi), gurgadoz (tájnyelvi), szürönkél (tájnyelvi), zöbörög (tájnyelvi), folyik, omlik, patakzik
  • (könny): hull, ömlik, potyog, pereg

csárdás

főnév
  • csaplár (régies), csapláros (régies), kocsmáros, fogadós, vendéglős

differenciálódik

ige
  • elkülönül, szétválik, megoszlik, szétágazik, bonyolódik, árnyalódik

engedélyez

ige
  • engedélyt ad, megenged, feljogosít, hozzájárul, beleegyezik, engedményez, koncesszionál (idegen), felhatalmaz, meghatalmaz, helybenhagy, szentesít, igent mond, rábólint, megszavaz, jóváhagy, megad, elismer, kiutal, nyújt, folyósít, koncedál (szaknyelvi), elfogad

csüng

ige
  • csügg, lóg (bizalmas), függ, csüllöng (tájnyelvi), fityeg, ityeg-fityeg, leffeg (tájnyelvi), himbálódzik, himbálózik, lóbálódzik (valamin), lóbálózik, csilleng (régies), laffog (tájnyelvi), csüng-büng (tájnyelvi), billangózik (tájnyelvi), líg-lóg (tájnyelvi), ficsinkázik (tájnyelvi), tőgyel (tájnyelvi)
  • (valakin): ragaszkodik (valakihez), rajong (valakiért), imád, szeret, becéz, dédelget, babusgat, kényeztet, ajnároz, tutujgat (tájnyelvi), nyászálódik (tájnyelvi), nyáskotol (tájnyelvi)

bizton

határozószó
  • bizonyosan, biztosan, bátorságosan (régies)

dobolás

főnév
  • dobverés
  • dobszó, dobpergés

érdekes

melléknév
  • érdekfeszítő, izgalmas, izgi (bizalmas), tetszetős, regényes, szenzációs (bizalmas), figyelemfelkeltő, figyelemre méltó, fordulatos, kalandos, olvasmányos, lebilincselő, szórakoztató, lenyűgöző, megkapó, megragadó, elmés, ötletes, színes
  • különös, furcsa, bizarr, groteszk