bunyó szinonimái
főnév
- (szleng): verekedés, csetepaté, cséplés, csihipuhi, bántalmazás, ütlegelés, püfölés, összetűzés, pofozkodás, tusakodás, birkózás, balhé (szleng), hepaj (szleng), haddelhadd
- (szleng): verés, ütleg, hirig (szleng), ruha (szleng), zakó (szleng), gyepa (szleng)
- (bizalmas): ökölvívás, öklözés, boksz, bokszmérkőzés, bokszmeccs
További hasznos szavak a szinonimaszótárból
megszökik
ige
- elmenekül, odábbáll, ellopózik, eltűnik, cserbenhagy, angolosan távozik, elpárolog, elszivárog (szleng), eloson, meglép (bizalmas), megpucol (szleng), megugrik (bizalmas), meglóg (bizalmas), lelécel (szleng), elhúz (szleng), megpattan (szleng), télakol (szleng)
- disszidál, dezertál, dobbant (szleng)
- elbujdosik, bujdosásnak adja fejét Sz: az ajtó sarkától vesz búcsút; beadja a kanalat; búcsút mond a kapufélfának; egérutat vesz; égve hagyja a mécset; eladta a szőlőföldet; elhúzza a csíkot (szleng); elteszi a riszát; elteszi a kapcát; elviszi a lépet; hozzálát, hogy merre van a kerékvágás; káposztát eszik; kereket old; megrúgja a gyöpöt; nyúlpasszust vált; olajra lép (szleng); pléhre megy; szélről köti a derest; útifüvet köt a talpára
- kibújik (valami alól)
- elfolyik, kifolyik
- elillan
pupák
melléknév, főnév
- együgyű, élhetetlen, tehetetlen, mamlasz, mulya, málé, bamba, hasznavehetetlen, balga
bácsi
főnév
- nagybácsi, nagybátya, bátya, bátyó
- öregember, vénember, apó, apóka, bá, bácsika, atyó (tájnyelvi), papa (bizalmas)(bizalmas)(bizalmas)
csengő, csöngő I.
melléknév
- csilingelő, pengő, zengő, zengzetes, bongó
- érces, éles, tiszta, metsző, hallatos (régies), hangzó, sonorus (idegen)
díszruha
főnév
- dísz, díszöltözet, díszöltöny (régies), díszöltözék, díszmagyar, gála, gálaruha, nagyestélyi, pomparuha (régies), ünneplő, ünneplő ruha, kimenőruha
- ornátus (szaknyelvi)
elkerít
ige
- elkülönít, elválaszt, elrekeszt, elzár
- körülkerít
- (tájnyelvi): káromkodik, cifráz (tájnyelvi), szitkozódik
befejezetlen
melléknév
- bevégzetlen, elvégzetlen, abbahagyott, abbamaradt, megszakadt, félbemaradt, félbehagyott, félbeszakadt, félkész, töredékes, csonka, hiányos, hézagos, foghíjas, fragmentális (idegen), imperfekt (idegen)
ellenség
főnév
- ellen (régies, választékos)
- ellenfél, rosszakaró, haragos, ellenlábas, ortályos (régies), dusmán (tájnyelvi) Sz: oly barátja, mint macska az egérnek; olyan barátja, mint farkas a báránynak; olyan barátja, mint eb a macskának; úgy vannak együtt, mint kutya a macskával