bunyó szinonimái

főnév
  • (szleng): verekedés, csetepaté, cséplés, csihipuhi, bántalmazás, ütlegelés, püfölés, összetűzés, pofozkodás, tusakodás, birkózás, balhé (szleng), hepaj (szleng), haddelhadd
  • (szleng): verés, ütleg, hirig (szleng), ruha (szleng), zakó (szleng), gyepa (szleng)
  • (bizalmas): ökölvívás, öklözés, boksz, bokszmérkőzés, bokszmeccs

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

feketemustár

főnév
  • franciamustár

kibont

ige
  • kiold, szétfejt, szétnyit, kiterít, kigöngyöl, kicsomagol
  • (tájnyelvi): kinyílik
  • felbont, kinyit, kidugaszol, kiold, kioldoz, kicsomóz, kibogoz, kiköt, kicsomagol, kifejt, kihámoz, kiburkol, kicsatol, kihüvelyez, szétbont, kifeszít, feltár
  • kifésül
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a bunyó szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

boltív

főnév
  • bolt, bolthajtás, boltozat, csúcsív, árkád

be

határozószó
  • befelé, befele, bele, bé (tájnyelvi)

bácsi

főnév
  • nagybácsi, nagybátya, bátya, bátyó
  • öregember, vénember, apó, apóka, bá, bácsika, atyó (tájnyelvi), papa (bizalmas)(bizalmas)(bizalmas)

álláshely

főnév
  • státushely, státusz, munkahely, munka, hely, állás

bőrkeményedés

főnév
  • bőrvastagodás, bütyök, tyúkszem

csengő, csöngő I.

melléknév
  • csilingelő, pengő, zengő, zengzetes, bongó
  • érces, éles, tiszta, metsző, hallatos (régies), hangzó, sonorus (idegen)

kokárdavirág

főnév
  • bagolyszem, papagájvirág, szépasszony szeme

csiperke

főnév
  • csiperkegomba, sampinyon, tikgomba (tájnyelvi)

díszruha

főnév
  • dísz, díszöltözet, díszöltöny (régies), díszöltözék, díszmagyar, gála, gálaruha, nagyestélyi, pomparuha (régies), ünneplő, ünneplő ruha, kimenőruha
  • ornátus (szaknyelvi)

évtized

főnév
  • dekád, decennium (idegen)

ellenzék

főnév
  • oppozíció (szaknyelvi), ellenpárt, kisebbség

burkolódzik

ige
  • burkolja magát, takaródzik, betakaródzik
  • álcázza magát (valamivel)

bokorbab

főnév
  • bokorpaszuly, gyalogbab, gyalogpaszuly

csábítás

főnév
  • csalogatás, édesgetés, kísértés, szédítés, vonzás, csáb, szirénhang (választékos)

elkerít

ige
  • elkülönít, elválaszt, elrekeszt, elzár
  • körülkerít
  • (tájnyelvi): káromkodik, cifráz (tájnyelvi), szitkozódik

cakompakk I.

főnév
  • (tájnyelvi): holmi, fölszerelés, cókmók, caklipakli (bizalmas)

befejezetlen

melléknév
  • bevégzetlen, elvégzetlen, abbahagyott, abbamaradt, megszakadt, félbemaradt, félbehagyott, félbeszakadt, félkész, töredékes, csonka, hiányos, hézagos, foghíjas, fragmentális (idegen), imperfekt (idegen)

csatár

főnév
  • támadó, támadójátékos, csatárjátékos
  • (régies): harcos
  • gyalogos

ellenség

főnév
  • ellen (régies, választékos)
  • ellenfél, rosszakaró, haragos, ellenlábas, ortályos (régies), dusmán (tájnyelvi) Sz: oly barátja, mint macska az egérnek; olyan barátja, mint farkas a báránynak; olyan barátja, mint eb a macskának; úgy vannak együtt, mint kutya a macskával