barátságtalan szinonimái

melléknév
  • zord, komor, kedvetlen, kedélytelen, rosszkedvű, mísz, rideg, durva, nyers, goromba, mogorva, morcos, morgós, kellemetlen, fagyos, jeges, elutasító, visszautasító, hűvös, merev, morózus, mord (választékos), kimért, ellenséges, szúrós, tüskés, bántó, udvariatlan, érzéketlen, undok, emberkerülő, kummogós (tájnyelvi) Sz: olyan, mint a kölcsönkérés
  • sivár, kietlen, csúnya, hideg, borús, kopár, puszta, zord

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

bizony II.

melléknév
  • bizonyos (régies)

ruhatár

főnév
  • poggyászmegőrző, csomagmegőrző
  • gardrób, ruhakészlet, ruházat
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a barátságtalan szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

átrepül, átröpül

ige
  • keresztülrepül, átszáll, átszel, átvág, átvonul, áthalad, átkel, átrepdes (régies), átmegy, általéd (tájnyelvi)

akár II.

kötőszó
  • mint, szakasztott

abrosz

főnév
  • asztalterítő, asztalkendő, terítő, asztalruha (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): lepel, lepedő, ponyva

bajlódik

ige
  • vesződik, veszkődik (tájnyelvi), fáradozik, erőlködik, küszködik, nyűglődik, győzködik, viaskodik, tusakodik, bíbelődik, kínlódik, tökölődik (durva), bajmol (tájnyelvi), bajmolódik (tájnyelvi), babrákol (tájnyelvi)
  • szenved, betegeskedik, kínlódik

bepólyál, bepólyáz

ige
  • betakar, betakargat, becsomagol, begöngyöl, becsavar, bebugyolál, beburkol, beteker, beköt, körülteker, bekendőz (tájnyelvi), begombótáz (tájnyelvi), bebókáz (tájnyelvi), bepongyolál (tájnyelvi), bebónyál (tájnyelvi), bekötöz, befásliz

katlan

főnév
  • üstház, tűzhely, góc (régies)
  • (régies): kazán
  • kemence
  • szenelő (régies), hamulyuk (régies)
  • serpenyő, vasfazék
  • kráter
  • völgykatlan, hegykatlan
  • teknő, gödör, akna

beszüntet

ige
  • megszüntet, abbahagy, befejez, bevégez, leáll (valamivel), véget vet, visszavonul, felfüggeszt, lezár, felszámol, likvidál

bozót

főnév
  • aljnövényzet, sűrű, erdőalja, sarjúerdő, cserjés, rekettyés, cseplesz (tájnyelvi), ciher (tájnyelvi), csekmet (tájnyelvi), csohó (tájnyelvi), kaszálófenék (régies)

elgázosít

ige
  • légneműsít (szaknyelvi), porlaszt (szaknyelvi)
  • szellent, fingik (durva)

degenerált

melléknév
  • elkorcsosult, elkorcsosodott, korcs, elfajzott, elfajult, satnya, elsatnyult, degenerálódott
  • hülye, kretén, debilis (szaknyelvi)

bárgyú

melléknév
  • bamba, mulya, mamlasz, bugyuta, együgyű, gyámoltalan, mafla, nehézkes, buta, ostoba, béna (szleng), stupid, gügye (bizalmas), tompa agyú, tompa elméjű, tökfilkó, tökfej, tuskó (bizalmas), fajankó, balga, dőre, plömplöm (bizalmas), lüttyő (tájnyelvi)
  • sületlen, blőd

átlagember

főnév
  • közember, az utca embere, közkatona (régies), közlegény (régies), tucatember, kispista (szleng), Kovács János (szleng), béla (szleng), géza (szleng), tizenkettő egy tucat (tréfás)

beleharap

ige
  • megharap, ráharap (valamire), belekap, belemar
  • (láng): belekap

csúszik-mászik

ige
  • mászik, kúszik
  • megalázkodik, hízeleg, hajbókol, a talpát nyalja (valakinek), nyalizik

becsület

főnév
  • becsületérzés (választékos), feddhetetlenség, tisztesség, korrektség
  • kötelességtudás, kötelességérzet, lelkiismeret
  • megbecsülés, renomé (bizalmas), respektus (idegen), presztízs
  • tisztelet, tisztességtudás, illem, illemtudás, illendőség, illedelem, emberség, jóindulat, tisztelés (tájnyelvi), móres (tájnyelvi), reverencia (idegen)

aláfestés

főnév
  • alapozás
  • alapozóréteg
  • zenekíséret
  • háttérzene

bélsár

főnév
  • széklet, szék (választékos), ürülék, salak, végtermék, kaka (bizalmas), kaki (bizalmas), bogyó (bizalmas), üríték (régies), emésztet (régies), fos (durva), szar (durva), kula (szleng), fekália (szaknyelvi), trágya, piszok, ganéj (tájnyelvi), ganaj (tájnyelvi), excrementum (szaknyelvi), fécesz (szaknyelvi)

de I.

határozószó
  • nagyon, mennyire, annyira