antik szinonimái

melléknév
  • ókori, klasszikus
  • régi, ódon, ó (régies), ősrégi, régimódi, régies

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

epe

főnév
  • epeváladék, sár (régies)
  • epehólyag
  • (tájnyelvi): bosszúság, harag, indulat, méreg

beszéd

főnév
  • megszólalás, közlés, szóáradat, szóözön, élőszó, duma (szleng), traccs (bizalmas), csacsogás, szpícs (szleng), hadova (szleng), blabla (bizalmas), sóder (szleng), vaker (szleng), szósz (szleng), sermó (szleng), smonca (szleng), halandzsa (bizalmas), szöveg (szleng), rizsa (szleng)
  • kifejezésmód, beszédmód, stílus, beszédstílus
  • beszélgetés, társalgás, tárgyalás, diskurálás, diskurzus, eszmecsere, párbeszéd, dialógus, csevegés, terefere
  • közölnivaló, mondanivaló, megbeszélnivaló, beszélnivaló
  • szóbeszéd, pletyka, mesebeszéd, mese habbal
  • szónoklat, prédikáció, oráció (régies), dikció (régies), felszólalás, előadás, szózat, tiráda (választékos), szpícs (szleng)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a antik szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

álhír

főnév
  • rémhír, tévhír, szóbeszéd, vakhír, kacsa (bizalmas), pletyka, mendemonda, valótlanság, hazugság, koholmány

alsónemű

főnév
  • alsóruha, alsóruházat, fehérnemű, alsó (bizalmas), alsótextil (bizalmas)

átvitt

melléknév
  • (jelentés): képes, képletes, metaforikus

irónia

főnév
  • gúny, gúnyolódás, lekicsinylés, csipkelődés, csúfolódás, ingerkedés, él

bak

főnév
  • hím, kos, kan
  • állvány, faragószék (tájnyelvi)
  • fűrészbak, kecskeláb (tájnyelvi)
  • kocsiülés
  • (szaknyelvi): ütköző, cölöpverő

beletanul

ige
  • belejön, begyakorol, belegyakorolja magát, belelendül, bedolgozza magát, kitanul (valamit), beleszokik, hozzászokik, beletörekedik (tájnyelvi)

döglődik

ige
  • végét járja, dögrováson van, döglős (tájnyelvi), gebed (tájnyelvi)
  • nyomorog, tengődik, sínylődik
  • betegeskedik
  • (bizalmas): (ügy) holtpontra jut, zátonyra fut

cici

főnév
  • (bizalmas): mellbimbó, emlőbimbó
  • mell, kebel, emlő, begy (bizalmas), didi (bizalmas), csecs, csöcs (durva), tőgy (durva), tejcsárda (szleng), tejcsarnok (szleng), didkó (szleng), duda (szleng), lökhárító (szleng), csucsuka (tájnyelvi)

anyagi

melléknév
  • materiális, fizikai, testi, érzéki, érzékletes, kézzelfogható, földi, világi
  • vagyoni, gazdasági, kereseti, pénzbeli, pénzügyi, financiális, pekuniáris (idegen)
  • szociális

alátámaszt

ige
  • megtámogat, aládúcol, felpolcol, feltámaszt, biztosít, megszilárdít, megtámaszt, stabilizál, kiékel, aláácsol, gerendáz, fixál
  • megerősít, igazol, helybenhagy, fenntart, bizonyít, okadatol

átejt

ige
  • (szleng): becsap, félrevezet, megtéveszt, beugrat, rászed, elbolondít, megcsal, megtréfál, felültet (bizalmas), bepaliz (bizalmas), átráz (bizalmas), átver (bizalmas), átvág (szleng), megetet (szleng), befírol (szleng), meghintáztat (szleng), átcsesz (szleng), átbasz (durva) Sz: a bolondját járatja (valakivel); lóvá tesz; csőbe húz (szleng); átdob a palánkon (szleng)

büszke

melléknév
  • önérzetes, magabiztos, öntudatos, magabízó (választékos)
  • (valakire, valamire): nagyra van (valamivel), dagad a büszkeségtől
  • kevély, gőgös, dölyfös, rátarti, rátartós (tájnyelvi), hetyke, kivagyi, fennhéjázó, felfuvalkodott, pökhendi, karót nyelt, nyársat nyelt, arrogáns, hencegő, felvágós, elbizakodott, pöffeszkedő, nagymellű, hivalkodó, kérkedő, beképzelt, önelégült, önhitt, öntelt, fölényes, leereszkedő, nagyképű, páváskodó, elbízott, begyes (tájnyelvi), kitarti (tájnyelvi), gangos (tájnyelvi) Sz: a bíró kocsisa sem kevélyebb nála; feltartja az orrát, mint a zámolyi borjú; fenn hordja a fejét; fenn van a lován, létrát kell tenni melléje, hogy leszállhasson; kevély, mint a kanpáva; kevély, mint a pulykakakas; nagy mellel van; neki a bíró is csak fitty; nem hajlik a dereka; rátartja magát, mint a mécs; úgy feszít, mint két malac egy zsákban
  • (régies): délceg, nyalka, kényes (tájnyelvi)
  • emelkedett, magasztos, méltóságteljes, fenséges, fejedelmi, uralkodói, fennkölt
  • nagyratörő, nagyralátó

aranyvessző

főnév
  • aranyosvessző, aranyruta

átmegy

ige
  • átlép, keresztülmegy, keresztülhalad, áthalad, végigmegy, átjut, átutazik, áthajt, átkel, átszel, átvág, átvonul, átlábol (tájnyelvi), átgázol, átvádol (tájnyelvi), átszáll, átfárad, áthatol, átfér, átjön
  • átível, áthidal
  • meglátogat, átugrik, vizitel (régies), megnéz, átnéz, rányitja az ajtót (bizalmas)
  • átpártol, átáll, átvált
  • kerül, jut, átkerül
  • megváltozik, átalakul
  • levizsgázik, letesz (vizsgát), befejez (osztályt)

cenzúráz

ige
  • ellenőriz, átfésül, átvizsgál, felülvizsgál, kihagy, töröl, kivág, kihúz, meghúz (bizalmas)
  • (régies): szigorlatozik