átszellemült szinonimái

melléknév
  • emelkedett, magasröptű, fennkölt, magasztos, szublimis (választékos), apotheizált (régies)
  • ábrándos, rajongó, elmerült
  • (régies): elhunyt, halott, megdicsőült

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

elveszteget

ige
  • elkölt, elfecsérel, elpocsékol, eltékozol, elpazarol, elprédál, elbitangol (tájnyelvi), elherdál, elsinkófál (tájnyelvi), nyakára hág, elver, elszór, szétszór, elpotyáz (bizalmas), kiszór az ablakon, kidobál az ablakon, kihány az ablakon, eldividál (tájnyelvi), elpucol (szleng), elpenget (szleng), kidob, eldobál
  • elkótyavetyél, elforgácsol
  • (időt): elfecsérel, elvacakol, eltölt, elkukoricáz (tájnyelvi), elszöszmög (tájnyelvi), elszöszöréz (tájnyelvi), eltotojáz, eltétováz (tájnyelvi), elmúlat (régies)

elálmosodik

ige
  • beragad a szeme, elnehezedik a feje
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a átszellemült szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

árnyas

melléknév
  • árnyékos, ernyős (régies), enyhet adó, árnyat adó, árnyékot adó, homályos, borús
  • hűs, hűvös

átfordul

ige
  • megfordul, átbillen
  • átváltozik, átmegy (valamibe), átcsap (valamibe)

békanyál

főnév
  • békahártya (tájnyelvi), békahínár (tájnyelvi), békalencse (tájnyelvi), békakása (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): ökörnyál

kackiás

melléknév
  • (férfi): hetyke, nyalka (régies), délceg, deli, snájdig (bizalmas)
  • (menyecske): kardos, tűzrőlpattant

belemegy

ige
  • belelép, belegázol, beletapos, belép
  • (kés, tüske): beleszalad, belecsúszik, belevág (bizalmas)
  • (szembe): beleesik, belehull, belekerül
  • belefér, befér, beletér (tájnyelvi)
  • belekezd, belefog, beleugrik, belebocsátkozik, belemászik
  • beleegyezik, hozzájárul, rááll, kötélnek áll, beletörődik, belenyugszik, helybenhagy, elfogad, engedelmeskedik

bizonyít

ige
  • igazol, alátámaszt, argumentál (szaknyelvi), bizonyságot tesz, tanúsít, tanúságot tesz, hitelesít, nem hagy kétséget (valami felől), megerősít, demonstrál, dokumentál, adatol, okadatol, megmutat, szemléltet, kimutat, levezet, affirmál (szaknyelvi)

elágazás

főnév
  • szétágazás, kettéágazás, csomópont, ramifikáció (idegen)

csíra

főnév
  • hajtás, sarj, sarjadék, rügy, szem, inda, vessző, mag, germen (szaknyelvi), cika (tájnyelvi), cikora (tájnyelvi), csimatka (tájnyelvi)
  • magzat, embrió (szaknyelvi), ivadék
  • eredet, kezdet, forrás, kezdemény
  • baktérium

áttekint

ige
  • (választékos): átnéz, átpillant
  • átlát, felfog, megért, megismer, átfog (választékos)
  • ismertet, vázol, összefoglal, átfut, végigfut

arculat

főnév
  • (régies): arc, ábrázat
  • jelleg, forma, megjelenés, imázs, kép

be

határozószó
  • befelé, befele, bele, bé (tájnyelvi)

csésze

főnév
  • bögre, csupor, pohár, findzsa (régies), ivóedény

aztán

határozószó
  • azután, utána, majd, később, azt (tájnyelvi)
  • továbbá, és, meg

abrosz

főnév
  • asztalterítő, asztalkendő, terítő, asztalruha (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): lepel, lepedő, ponyva

befolyás

főnév
  • hatás, behatás, ráhatás, befolyásolás, influencia (idegen), ingerencia (tréfás), szuggesztió
  • tekintély, tekintet (régies), beleszólás, presztízs, auktoritás, renomé (bizalmas), reputáció (idegen), respektus (idegen)

csípés

főnév
  • szúrás, bökés, marás
  • bántás, gúny, gúnyolódás, sértés, fricska