végállomás szinonimái

főnév
  • célállomás, fejállomás
  • végcél

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

szorult

melléknév
  • (állapot, helyzet): nehéz, szorongatott, kellemetlen, kínos, terhes, bajos, kényes, kényelmetlen, kritikus, veszélyes

mechanizál

ige
  • gépesít, automatizál, motorizál, villamosít
  • elgépiesít, gépiessé tesz
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a végállomás szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

vakarék

főnév
  • maradék, hulladék, diribdarab
  • kaparék
  • csöppség, vakarcs, tökmag

többszörös

főnév
  • szorzat

tisztel

ige
  • becsül, nagyra tart, csodál, bámul, meghajlik (valaki előtt), méltányol, elismer, felnéz (valakire), istenít, feltekint (valakire) (választékos), respektál, tiszteletben tart, tisztelettel adózik, fetisizál (pejoratív), honorál, venerál (régies), sokba néz (tájnyelvi) Sz: megemeli előtte a kalapját

tákolmány

főnév
  • alkotmány, csinálmány, kontármunka, fércmunka, susztermunka, fusimunka, fabrikáció
  • ollózás, fércmű

variál

ige
  • váltakoztat, váltogat, cserélget
  • változtat, módosít, tarkít, alakít, változatossá tesz, színesít, cifráz (régies)
  • ügyeskedik, umbuldál (szleng), manipulál

viszonylat

főnév
  • vonatkozás, összefüggés
  • reláció (szaknyelvi), kapcsolat, viszony
  • (szaknyelvi): járat
  • (régies): arány

szellőrózsa

főnév
  • anemóna, pápics

szaporulat

főnév
  • fajzat, ivadék, származék, utód, fióka, kölyök
  • szaporodás
  • növedék, hozadék, profit, többlet, növekmény, augmentum (szaknyelvi)

összeszámol

ige
  • megszámol, megolvas (tájnyelvi), számba vesz, kalkulál, összegez, összeszámlál, összeszámít, kiszámol, felszámol (tájnyelvi), összeolvas (tájnyelvi)
  • összead, összesít, summáz (régies)

szerte

határozószó
  • széjjel, szét, szerteszéjjel, szerteszét, szanaszét, szanaszéjjel
  • mindenütt, sok helyütt, sokfelé, mindenfelé
  • elszórtan, összevisszaságban

vitel

főnév
  • szállítás, hordás, fuvar, transzport (bizalmas)

kiöltözik

ige
  • kicsípi magát, kinyalja magát, kicsinosítja magát, felcicomázkodik, felpiperézik, feszít, díszbe vágja magát, kivakaródzik (bizalmas), díszbe öltözik, kirittyenti magát (szleng), kihegyezi magát (szleng), felecselkedik (tájnyelvi), kifessent (tájnyelvi), kipimpóz (tájnyelvi) Sz: olyan cifra, majd elrepül
  • kiruházkodik

véges-végig

határozószó
  • mindvégig, végestelen-végig, elejétől végig, egészében
  • á-tól z-ig, alfától omegáig, mind egy szálig
  • tetőtől talpig, hosszában

vagány

melléknév, főnév
  • vakmerő, belevaló (bizalmas), merész, leleményes, hétpróbás, határozott, tökös (szleng)
  • (bizalmas): csavargó, jassz (régies), huligán, hobó, clochard (idegen)

vezető I.

melléknév
  • vezetőképes, irányító, útmutató, konduktív (idegen)
  • domináló (idegen), hangadó, főkolompos (pejoratív)
  • első, élenjáró, zászlóvivő

vén I.

melléknév
  • agg (választékos), koros, éltes, élemedett, öreg, hajlott korú, vénhedt (választékos), elvénült (régies), elöregedett, vénecske, vénséges vén (választékos), szenilis, trotli (bizalmas), vén trotty (bizalmas), ősöreg, szotty (tájnyelvi), kiöregedett
  • régi, régies, ódon, ős, ó
  • avult, avatag, elhasznált, ócska, aszott

törés

főnév
  • szakítás
  • rés, hézag, nyílás, repedés, szakadás, hasadás, hasadék
  • bemélyedés
  • (szaknyelvi): vetődés, paraklázis (idegen)
  • megtorpanás, elakadás

világszemlélet

főnév
  • világnézet, világfelfogás, világkép, életfelfogás, látásmód, eszmerendszer, ideológia, filozófia