uszító szinonimái

melléknév
  • lázító, bujtogató, felbujtó, fölforgató

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

ezóta

határozószó
  • ettől fogva, ekkortól

bordázat

főnév
  • bordázás, redőzet, erezet, mintázat
  • (tréfás): feleség, oldalborda (bizalmas)
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a uszító szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

túlságos

melléknév
  • túlzott, rendkívüli, túlzó, mértéktelen, szertelen

tegez1

ige
  • te-nek szólít, téz (tájnyelvi), téget (tájnyelvi)

tapintás

főnév
  • érintés, érzékelés, tapasztalás, palpáció (szaknyelvi)
  • fogás

szerte

határozószó
  • széjjel, szét, szerteszéjjel, szerteszét, szanaszét, szanaszéjjel
  • mindenütt, sok helyütt, sokfelé, mindenfelé
  • elszórtan, összevisszaságban

ugyanúgy

határozószó
  • pontosan úgy, pont úgy, éppen úgy, éppúgy, szintúgy, azonszerint (tájnyelvi), azonmód (tájnyelvi), egyformán
  • hasonlóképpen, hasonlóképp, hasonlóan, hasonló voltaképpen (tájnyelvi)

varga

főnév
  • cipész, cipővarga, foltozóvarga, suszter (bizalmas), sarucsináló (választékos), csizmadia (régies), cipős (tájnyelvi), csiszlik (tájnyelvi), csiszlicsuszli (tájnyelvi), csiszlikbaszlik (tájnyelvi), csobotár (tájnyelvi)

sorsdöntő

melléknév
  • végzetes, fatális, sorsfordító, döntő, perdöntő, fontos, létfontosságú, jelentős, életbevágó, lényeges, nevezetes, emlékezetes
  • szükségszerű, sorsszerű

sikamlós

melléknév
  • (régies): síkos, csúszós, jeges
  • tükörsima
  • kétértelmű, pajzán, pikáns, malac, csiklandós, pajkos, illetlen, frivol, ízléstelen, trágár
  • erotikus
  • kényes, ciki (bizalmas)

okmánybélyeg

főnév
  • illetékbélyeg

sűrűsödik

ige
  • tömörül, gyülekezik, sokasodik
  • szaporodik, gyakorodik

végbél

főnév
  • rectum (szaknyelvi), bélvég (tájnyelvi), seggvéghurka (tájnyelvi)
  • kloáka (szaknyelvi)

viszonosság

főnév
  • kölcsönösség, reciprocitás

kereszt

főnév
  • feszület, krucifix (idegen), crux (idegen), keresztfa
  • sírfa (régies), sírkereszt, fejfa, síremlék
  • kereszthalál
  • (bizalmas): keresztszülő
  • keresztapa
  • keresztanya
  • teher, szenvedés, megpróbáltatás, kín, baj
  • (szaknyelvi): felemelőjel, diesis (idegen)
  • gabonakereszt, kalangya (tájnyelvi)

utal

ige
  • hivatkozik, céloz, rámutat
  • elárul, sejtet, kimutat, mutat, jelez, vall (valamire)
  • irányít, utasít
  • küld

tudott

melléknév
  • tudvalevő, ismert, közismert, ismeretes, nyilvános

vagyon

főnév
  • gazdagság, javak, tulajdon, ingóság, kincs, jószág, marha (régies), keresmény (régies), pénz, tőke, szerzemény (régies), financiák (szaknyelvi), pecunia (idegen)
  • birtok, földbirtok, föld, ingatlan, fekvőség (régies), gazdaság, vagyontárgy (szaknyelvi), bonum (tájnyelvi)

üdül

ige
  • pihen, nyaral, kikapcsolódik, vakációzik, táborozik
  • (régies): felfrissül, felépül, gyógyul
  • (szleng): ül, börtönbüntetését tölti

telefonszám

főnév
  • kapcsolási szám (szaknyelvi), hívószám (szaknyelvi), a távbeszélő száma

való II.

főnév
  • valóság, realitás
  • (valója vkinek): lénye, teste-lelke, természete, veleje
  • (valója vminek): mivolta, lényege, veleje, magva
  • igazság, tény