hasonlít szinonimái

ige
  • megegyezik (valakivel, valamivel), emlékeztet (valakire, valamire), szakasztott mása (valakinek), hajaz (valakire, valamire) (tájnyelvi), formáz (valakit, valamit) (tájnyelvi), lelkedzik (valakitől, valamitől) (tájnyelvi), üt (valakire)
  • összehasonlít, összemér, hozzámér, összevet, rokonít

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

közbe

határozószó
  • közben

öreg I.

melléknév
  • idős, agg, megvénült, hajlott korú, koros, matuzsálem, veterán, élemedett, éltes, vén, kipróbált, trottyos (bizalmas), idejeveszett (tájnyelvi), öregecske (tájnyelvi) Sz: megette már kenyere javát; elhullatta már a csikófogait; a szöszt is pösznek mondja; a hamut is mamunak mondja; a cinterem felé fordult már a rúdja; a málét se rághatja; a kriptakulcsot keresi; alkonyodik a napja; attól is fél, hogy az árnyékban megbotlik; csisz el, csosz el, bocskor; csoszog, nem jár; csüng a feje bal felé; egyidős a postaúttal; egyik lába a koporsóban van; eleget próbálja a tűfokot, mégsem találja; elérte a sok péntek (tájnyelvi); elkopott a foga; elunta a frisset, csak a lassút járja; estefelé van; görnyed évei súlya alatt; három lábon jár; hosszú belet húztak neki; inában van már a lotyogó nadrág; kenyerének javát megette; kettő helyett hármat lát; kikopott a sátoros ünnepekből; leánya is vénasszony (nőről); már a bíróságból is kiaggott; már lotyog a nadrágja; már sok karácsonyi szilvát evett; másodszor gyermek; mihelyt botlik, mindjárt esik; nem mai gyerek; nem bírja már a farát; öreg, mint az országút; pép az étke; régen volt az, mikor az anyja emlőjét szopta; sok pénteket ért már; sok húsvéti bárányt megevett; sokat szólott neki a kakukk; szájában két foga tartja az istrázsát; szemheggyel lát, fülheggyel hall; tisztes korú; töpörtő az orcája; tudja, mikor veszett Belgrád; túl van már az innenen; unja már a frisset, csak a lassút járja; vén, mint a postaút; vénebb az országútnál; vénebb a tízparancsolatnál; vénebb a Mátránál; virág volt, kóró lett
  • kemény, rágós, inas, porcogós, csimbókos (tájnyelvi)
  • régi, ócska, viseltes, avult, kopott, ósdi, özönvíz előtti
  • (idő) késő
  • (régies): nagy
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a hasonlít szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

halálbüntetés

főnév
  • kivégzés, likvidálás
  • lefejezés, nyakazás
  • akasztás

futtat

ige
  • szalaszt, futamtat (régies), futtaszt (tájnyelvi)
  • (szaknyelvi): versenyeztet, indít (versenyzőt), benevez (lovat)
  • (bizalmas): támogat, népszerűsít, felkarol, patronál, favorizál
  • (valamivel): bevon, befuttat
  • (szleng): prostituál, (nőt) áruba bocsát

forraszt

ige
  • cinez, rögzít, összeköt, összeölt (régies)

felhős

melléknév
  • borús, borongós, borult, ködös, homályos, szürke, felleges (régies), felhőkkel borított, sötét, nebulózus, tarjagos (régies), bogdályos (tájnyelvi)
  • komor, szomorú, bús, gondterhes, gondterhelt, gyászos

hanyagság

főnév
  • gondatlanság, vigyázatlanság, lazaság, nemtörődömség, fegyelmezetlenség, pongyolaság, pontatlanság, felületesség, elnézés, indolencia (idegen), negligencia (szaknyelvi), lezserség, könnyelműség, felelőtlenség, hányavetiség

hízelgés

főnév
  • hajbókolás, gazsulálás, nyalizás (bizalmas), seggnyalás (durva), pedálozás (bizalmas), nyalás (szleng)
  • kedveskedés, becézgetés

postáz

ige
  • felad, postára ad, elküld, bedob, átutal, utalványoz
  • eljuttat, expediál

eredendő

melléknév
  • áteredő (bűn), alapvető (hiba)

emelkedik

ige
  • ível, felszáll, hág, emeledik (tájnyelvi)
  • felül, feláll
  • árad, dagad, duzzad
  • magaslik, magasodik, tornyosodik, tornyosul, kiemelkedik, kimagaslik, felnyúlik
  • nő, növekedik, nőttön-nő, fokozódik, erősödik, gyarapodik, szaporodik, nagyobbodik, felfut, (ár) felmegy, (láz) felszökik
  • előlép, előrejut, előrukkol, avanzsál (régies)

búcsúztat

ige
  • útnak indít, útjára bocsát
  • temet, sirat, elparentál (régies)

eszménykép

főnév
  • példakép, ideál, eszmény, mintakép, tökéletesség, tökély, remeke (valaminek), netovábbja (valaminek)

horgol

ige
  • horgacsol (régies), hekkel (tájnyelvi)
  • (tájnyelvi): morog, acsarog, ugat, csahol

infantilis

melléknév
  • visszamaradt, fejletlen, kialakulatlan
  • éretlen, gyerekes, gyermeteg, gyermekded, naiv, zöldfülű, kiforratlan, komolytalan, felelőtlen

klikk

főnév
  • érdekszövetség, érdekszövetkezet, érdekcsoport, érdekcsoportosulás, társaság, kotéria (régies)

képviselet

főnév
  • mandátum (szaknyelvi), megbízatás, küldetés, követség, misszió, reprezentáció (idegen), helyettesítés
  • támogatás, pártolás, pártfogás, védelem, gyám, oltalom
  • (régies): delegáció, küldöttség
  • kirendeltség, fiók

használatos

melléknév
  • szokásos, uzuális (idegen), járatos, ismeretes, divatos

hajózható

melléknév
  • navigábilis (szaknyelvi)

heveder

főnév
  • szíj, szalag, kötél, öv, tartószíj, gurtni (bizalmas)
  • (szaknyelvi): gerenda, párkány, pánt, híd, pallódeszka
  • tartólemez
  • (régies): szorító, kötő, póla (régies), hasszorító, haskötő
  • hajtószíj, gépszíj, futószalag

kelkáposzta

főnév
  • kel, olaszkáposzta (tájnyelvi), plutyka (tájnyelvi), édeskáposzta (tájnyelvi)

havazás

főnév
  • hóesés, hószakadás, hóhullás, hószitálás, hószállingózás, hózápor, hózivatar, hóvihar, hóförgeteg, hó
  • hóakadály

füves

melléknév, főnév
  • gyepes, pázsitos
  • (tájnyelvi): gazos, gyomos, gyomlepte
  • (tájnyelvi): kuruzsló, gyógyfüves ember, vajákos
  • füvesasszony, javasasszony
  • (szleng): kábítószer-élvező, narkós (bizalmas), kábszeres (bizalmas), anyagos (szleng), drogos
  • eszelős, hóbortos, bolyókás, maszlagos

híradó I.

melléknév
  • tudósító, értesítő, kikiáltó, hirdető, híresztelő
  • (szaknyelvi): híradós (század), távbeszélő (katona), távírász (katona), tyúkbeles (szleng), híres (szleng), prüntyögős (szleng), antennás (szleng)

képesít

ige
  • jogosít, feljogosít, kvalifikál, (tudományos fokozatra vagy egyetemi magántanárságra) habilitál (idegen)