árusítóhely szinonimái

főnév
  • stand, placc (bizalmas)
  • bolt, üzlet

További hasznos szavak a szinonimaszótárból

simítás

főnév
  • (szaknyelvi): egyengetés, glettelés
  • (szaknyelvi): finomítás
  • csiszolás
  • (tájnyelvi): vasalás, mángorlás

férj

főnév
  • az ura (valakinek), az embere (valakinek) (tájnyelvi), férjura, férjeura, a párja (valakinek), apjuk (tájnyelvi), házastárs, házasfél
A szinonimaszótárban megtalálhatóak a árusítóhely szinonimái és még több tízezer, szóban és írásban is használt gyakori, illetve kevésbé használt szó rokon értelmű szavai. Az egyes szavak és szinonimák értelmezésében és megértésében további segítséget nyújt, hogy a szótárban egymástól elválasztva, csoportosítva láthatóak az egyes előfordulási témakörök és szófajok szerinti magyarázatok, jelentések.

amikor I.

határozószó
  • mikor (választékos), miközben, mialatt, amíg, ahogy, mihelyt, midőn (régies), amidőn (régies), mikoron (régies), mihelyst (tájnyelvi)
  • valahányszor

arat

ige
  • betakarít, begyűjt, takar (tájnyelvi), sarlóz, kaszál, vág, levág, behord, (szőlőt, gyümölcsöt) szüretel
  • (halál, járvány): pusztít, tombol, dúl
  • (sikert, diadalt): elér, szerez

bárhogy, bárhogyan

határozószó
  • akárhogy, akárhogyan (választékos), bármiképpen, akármiképpen, bárhogy is, akárhogy is, bármi módon, bármilyen módon, akármilyen módon, bármint (választékos)
  • bármennyire, akármennyire

jegy

főnév
  • bélyeg, billog, tulajdonjegy, jel, mutató (régies), signum (régies), névjegy, pecsét
  • embléma, jelvény (régies), címke, cégér (régies)
  • dögcédula
  • jellegzetesség, jelleg, sajátosság, specialitás, vonás, karakter, attribútum (szaknyelvi), ismérv, kritérium, ismertetőjel, ismertetőjegy, stigma
  • jelkép, szimbólum
  • osztályzat, érdemjegy, numerus (régies)
  • csillagkép, zodiákus (szaknyelvi)
  • belépőjegy, belépti jegy, szelvény, tikett (idegen), kupon (idegen), utalvány, cédula, biléta (régies), bárca (régies), zsuga (szleng)
  • (tájnyelvi): eljegyzési ajándék

beérik

ige
  • megérik
  • kifejlődik, kiteljesedik, megérlelődik, kiforr, kiforrja magát, kifutja magát

besző

ige
  • belesző, bestoppol

egybeolvaszt

ige
  • összeforraszt, összeolvaszt, összekever, vegyít, elegyít, kontaminál (szaknyelvi), összemos, egyesít, fuzionáltat, összevon, összekapcsol, összecsatol, összeilleszt, összeköt, összefűz, összekovácsol, összeházasít, ötvöz belefoglal, amalgámoz (idegen)

csat

főnév
  • kapocs, ruhakapocs, zár, zárókapocs, fibula (szaknyelvi), kösöntyű (régies), boglár (régies)
  • hajcsat, hajcsipesz

árvízvédelem

főnév
  • árvédelem, ármentesítés

alulmarad

ige
  • veszít, veszt, vereséget szenved, kudarcot vall, kikap (bizalmas)

azonban

kötőszó
  • de, hanem, mégis, mindazonáltal, mindamellett, csakhogy, ám, ámde, ezzel szemben, egyébiránt, viszont, csak

cuppanós

melléknév
  • csattanós (csók)

átfog

ige
  • körülfog, átkarol, átölel, átkulcsol, karjába zár, keblére szorít, keblére ölel, átfon, átövez (választékos), átnyalábol, átkapcsol (tájnyelvi)
  • körülvesz, átér
  • áttekint, átlát, megért
  • felölel, magában foglal, tartalmaz, kiterjed (valamire)

baljós, baljóslatú

melléknév
  • balsejtelmű (választékos), vészjósló, komor, sötét, homályos, nyomasztó, aggasztó, nyugtalanító, fenyegető, riasztó, félelmetes, hátborzongató, kísérteties, ijesztő, ominózus, kárhozatos, szerencsétlen

csapódik

ige
  • ütődik, verődik, vágódik, ütközik, felütközik (szaknyelvi), hánykolódik, csappan (tájnyelvi), csapkolódik (tájnyelvi)
  • (folyadék): fröccsen, loccsan, löttyen
  • (ajtó): bevágódik, csukódik, záródik, zárul
  • (valakihez, valamihez): csatlakozik, szegődik, társul, pártol