Ez a tananyag segít megismerni a német nyelv mondattanát, bemutatja a mondatrészeket és a rájuk vonatkozó főbb nyelvtani szabályokat.
Mondatrészek
Állítmány és szórend
A német mondat az állítmányra épül. Az igének jut az a feladat, hogy megszervezze, összefogja, és összetartsa a mondatot. A német nyelvben nincs névszói állítmány; minden mondat kötelezően tartalmaz ragozott igét. A mondatok szórendje kötött. A ragozott ige helyétől függően a szórend lehet:
- egyenes (a második helyen; Zweitstellung)
A kijelentő mondatok, a kiegészítendő kérdések és a függő beszédet tartalmazó, kötőszó nélküli mellékmondatok szórendje.
- fordított (az első helyen; Spitzenstellung)
Az eldöntendő kérdések, a felszólító mondatok, a kötőszó nélküli feltételes mondatok, és az óhajtó mondatok szórendje.
- mellékmondati, KATI szórend (az utolsó helyen; Endstellung)
A kötőszóval bevezetett mellékmondatok szórendje.
Az első két szórendi típusban, ha az állítmány több szóból áll, akkor az állítmány többi része: az összetett igealakok által tartalmazott igenevek és az esetleges állítmánykiegészítő a mondat végére kerülnek. Ezt nevezik mondatkeretnek, aminek német neve Satzrahmen. A kijelentő mondatokban az új információ rendszerint szintén a mondat végéhez kerül. Az érzelmet is kifejező mondatfajtákban a legerősebb érzelmet hordozó rész ugrik a mondat élére.
Bizonyos esetekben egy-egy mondatrész a mondat végén a mondatkeret utánra kerülhet. Id tartoznak a hasonlító szerkezetek, és a terjedelmesebb mondatrészek, amelyek hosszabb szószerkezetek vagy mellékmondatok, illetve mellékmondatot rövidítő igeneves szerkezetek.
Az állítmány főnévi vagy melléknévi igenevet tartalmazhat összetett igeidőkben, vagy szenvedő igenemben. Ha az ige jelentését módbeli segédige módosítja, akkor a főige minden része igenévként szerepel. Állítmánykiegészítőt többnyire a kopulák mellett találhatunk; ezek a sein, werden, bleiben igék. Lehet főnév, melléknév, alkalmi főnév, vagy határozószó. A főnévi állítmánykiegészítő lehet alanyesetű, vagy állhat elöljárószóval és az elöljárószó által vonzott esetben. A melléknév jelentését gyakran bővítmények egészítik ki, amelyek az adott melléknév által vonzott esetben, esetleg elöljárószóval állnak.
Alany
Mivel a német ige végződései nem utalnak egyértelműen az alany számára és személyére, ezért az alany csak bizonyos esetekben maradhat el. Az alany elmaradhat a felszólító módú állítmány tegező alakjai elől, illetve a személytelen szenvedő mondatból, ha a mondat egy másik mondatrésszel kezdődik. Főmondatokban az alany rendszerint a ragozott ige előtt vagy után áll, kötőszavas mellékmondatokban a kötőszó után következik. Az állítmány szám és személy szerint egyezik az alannyal. Az alany lehet névmás, főnév, alkalmi főnév, főnévi igenév, mellékmondat vagy zu + főnévi igenév.
Az es névmás lehet valódi alany, formális alany vagy helyfoglaló. Valódi alanyként helyettesíthet egyes számú semleges nemű főnevet, főnévi igenevet vagy mellékmondatot, illetve a kopulák főnévi vagy melléknévi állítmánykiegészítőjét. Formális alanyként személytelen igékkel és kifejezésekkel állhat. Ebben a szerepében csak akkor maradhat el, ha a mondatban személyre vonatkozó Object (tárgy vagy részeshatározó) vonzat van. Ha az es utalószó, akkor az állítmány a tulajdonképpeni alannyal egyezik. A mondatot rendszerint az es, mint utalószó vezeti be, ha az alany zu + főnévi igenév, vagy mellékmondat, és ezek az állítmányt követik.
Az általános és a határozatlan alant kifejezheti a man határozatlan névmás, az es személytelen névmás vagy a szenvedő ige. A man és az es egyes szám harmadik személyűnek számít.
Tárgy és részeshatározó
A német nyelv hasonlóan kezeli a tárgyat és az elöljárószó nélküli részeshatározót; közös német nevük Objekt. Előfordul, hogy az elöljárószó nélküli birtokos esetű főnevet is Objektnak tekintik. Az ige kötelező kiegészítőjeként a mondat végén, vagy az állítmány ragozatlan része előtt állnak. Egymás közötti sorrendjük szófajuktól függ. Ha különböző szófajúak, akkor a névmás áll előbbre. Ha mindketten névmások, akkor a tárgynak, ha mindketten főnevek, akkor a részeshatározónak van elsőbbsége. Ha valamelyiküket személyes névmás fejezi ki, de az alany főnév, akkor a mondat élére is kerülhetnek. Ha viszont a részeshatározó elöljárószóval áll, akkor követi a tárgyat annak szófajától függetlenül. A fordított és a melléknévi szórendben a visszaható névmás megelőzi az alanyt, ha az főnév, de ha az névmás, akkor követi. Egyenes szórend esetén nem kerülhet a tárgy a mondat élére, ha abból félreértés adódna.
Határozók
A szabad bővítmények mindig megelőzik az állítmány vonzatait. A határozók sorrendje alapesetben: ok-, idő-, mód-, hely-, és célhatározó. Az egyes határozók változatos szófajokkal fejezhetők ki.
A módhatározó főnévvel, melléknévi igenévvel, határozószóval, melléknévvel is. Ebben a szerepében a melléknév nem kap ragot, tehát a melléknév a módhatározószavak alszófajának tekinthető. A főnevek elöljárószóval, vagy névelő nélkül, jelzővel és birtokos esetben állnak.
Az okhatározó lehet elöljárószavas főnév vagy határozószó.
A célhatározó lehet viszonyszavas főnév, főnévi igenév vagy um + zu + Inf is.
Jelző
A jelző a mondat egy névszóval kifejezett mondatrészét bővíti. Egységes szerkezetet alkot a jelzett szavával, attól el nem válhat.
A tulajdonságjelző egyezik a jelzett szavával nemben, számban, esetben. Lehet melléknév, melléknévi igenév vagy sorszám. Átveheti a determináns szerepét; így, ha nincs határozott névelő, akkor az erős, vagy a vegyes ragozást követi. Ha ugyanannak a mondatrésznek több minőségjelzője van a jelzett szó előtt, akkor mindegyik ugyanúgy ragozódik. Két jelző esetén az első ragozásának elmaradásával az a másodikat módosító határozó lesz. A második ragjának elhagyása hibás szórendet eredményez.
A mennyiségjelző tőszámnév, a birtokos jelző birtokos esetben álló főnév. A tulajdonnevek névelő nélküliek, esetragjuk -s. A birtokos jelző állhat a jelzett szava után, de a jelzett szót követő birtokos esetű jelző más kapcsolatot is kifejezhet, így lehet passzív, kijelölő vagy minősítő szerepe is.
A jelzett szó után álló jelző lehet kijelölő szerepű sorszámnévként használt tőszámnév, vagy elöljárószós főnév, aminek további szerepei is lehetnek.
Ha a jelzett szót követő jelzőkből van több, akkor a jelzett szó ismétlését mutató névmás helyettesíti.
Az értelmező jelző nem ismerhető fel helyéről. A jelzett szó előtt állnak a címek, rangok, foglalkozásnevek, a rokonsági fokozatok, a megszólítási formák és a gyűjtőnevek. A jelzett szó után állnak az uralkodói sorszámok és jelzők. Ha szószerkezet fejezi ki, akkor jelzett szava előtt és után is állhat.
[Forrásként felhasznált tartalom: A magyar wikipedia - https://hu.wikipedia.org/wiki/Német_nyelvtan]A fenti tananyag segít megismerni a német mondattant és bemutatja az egyes mondatrészeket a német nyelvben. Tartalmazza az ezekkel kapcsolatos legfontosabb nyelvtani és használati szabályokat ezzel segítve a felkészülést mind az érettségi vizsgára, mind pedig a középfokú és egyéb szintű német nyelvvizsgára.