Ez a tananyag számbaveszi a német nyelvben előforduló mondatfajtákat, bemutatva a rájuk vonatkozó főbb nyelvtani szabályokat, csoportosításukat és használatukat.
A német mondat szórendjének szempontjából meghatározó fontosságú a mondat fajtája.
A kijelentő mondat hanglejtése ereszkedő. Főmondatban vagy egyszerű mondatban jellemző, hogy a ragozott ige a második helyen áll. Ha az állítmány több szavas, akkor a többi része a mondat végére kerül. Az alany állhat az első, vagy a harmadik helyen. Hátrább csak akkor kerülhet, ha az első helyet elfoglalja egy határozó, az igét pedig hangsúlytalan névmások követik, az alanyt pedig főnév fejezi ki. A többi mondatrész szórendje viszonylag szabad.
A kiegészítendő kérdések kérdőszóval kezdődnek, amit a ragozott ige követ. Ha a kérdés nem az alanyra kérdez, akkor a ragozott ige után helyezkedik el. Hanglejtésük emelkedő-eső.
- Az eldöntendő kérdés a ragozott igével kezdődik, és az állítmány többi része a kérdés végére marad. Hanglejtése a mondat végén erősen emelkedő.
- A felkiáltó mondat hanglejtése élénkebb. Szórendje lehet egyenes, fordított, de mellékmondati is. Mint érzelemmel telített mondatfajtában, a kiemelés a mondat elejére teszi a lényegi részt, így akár az állítmány ragozatlan részével is kezdődhet.
- A felszólító mondat hanglejtése ereszkedő, mondathangsúlya erős. A német nyelvben többféle eszköz áll rendelkezésre a felszólítás kifejezésére, mivel a felszólító módnak csak második személyű tegező alakjai vannak. Gyengébb felszólítás kifejezhető kötőmóddal (Konjunktiv Präsens), erősebb a főnévi igenévvel vagy befejezett melléknévi igenévvel, esetleg kijelentő móddal (Präsens vagy Futur I).
A felszólítás tompítható a sollen és a wollen segédigékkel. Egyes szám első személyben csak a soll alak, illetve többes szám első személyében a lassen + Inf jelezheti a felszólítást. A kérés nagyon udvarias, ha a würde + Inf fejezi ki. A kérés formailag kérdés is lehet (Konjunktiv Präteritum), és kombinálható a módbeli segédigés módszerrel.
Az óhajtó mondat mindhárom szórendi típusban előfordul. Az óhajtást kifejezheti Konjunktiv Präsens, Konjunktiv Präteritum, Konjunktiv Plusquamperfekt, vagy würde + Inf, vagy módbeli segédigék. A meglepődés kifejezhető formailag eldöntendő kérdéssel is. Ennek szórendje megegyezik a kijelentő mondatéval, hanglejtése emelkedő.
Összetett mondatok
Mellérendelő összetétel
A mellérendelő összetétel kötőszavai általában nem változtatnak a tagmondatok sorrendjén, de némelyik mondatrésznek számít, így utána rögtön a ragozott ige következik.
A leggyakoribb mellérendelő kötőszavak:
- Kapcsolatos: und, denn, weder ... noch ..., einerseits-andererseits (mondatrész); erstens, zweitens, ... ; teils-teils;
- Ellentétes: allein, aber, doch, dagegen (mondatrész), dennoch (monatrész), sonst (mondatrész), trotzdem (mondatrész), zwar (mondatrész)
- Választó: oder, entweder ... oder ...
- Magyarázó: denn, nähmlich
- Következtető: also (mondatrész), darum (mondatrész), deshalb (mondatrész), ferner (mondatrész)
A kapcsolatos és az ellentétes mondatok kötőszó nélkül is állhatnak.
Alárendelő összetétel
Az alárendelő összetett mondatban a fő- és a mellékmondat szórendje eltér. A mellékmondat a főmondat egy mondatrésze, ezért, ha a mellékmondat kerül előre, akkor a főmondat a ragozott igével kezdődik. Ha beékelődik, vagy a főmondat után következik, akkor a főmondat szórendje változatlan marad. A mellékmondat szórendje mellékmondati, különbözik a főmondatétól.
Bármelyik mondatrész kifejezhető mellékmondattal. A mellékmondatok közül speciális jelentése van a vonatkozói és a feltételes mellékmondatoknak.
- Vonatkozói mellékmondat: vonatkozó névmások, leggyakrabban der, die vagy das; wer, was; welcher, welche, welches
A birtokos esetű vonatkozó névmás után álló birtoknak nem lehet névelője. - Feltételes mellékmondat: wenn, falls
Ha reális, akkor kijelentő, ha elképzelt, akkor kötőmódban van mindkét állítmány. - Állítmányi mellékmondat: a sein, werden, bleiben állítmánykiegészítője. Formailag lehet vonatkozói mellékmondat. Ha nem az, akkor kötőszóval kezdődik.
- Alanyi mellékmondat: ha a főmondat után következik, akkor annak első helyét egy helyfoglaló es tölti be. Ha a főmondat előtt áll, akkor nincs szükség helyfoglalóra.
- Objekt mellékmondat: az állítmány egyik vonzatát fejezi ki. Leggyakoribb kötőszavai daß, ob, kérdő névmások és névmási határozószavak.
- Jelzői mellékmondat: formailag lehet vonatkozói mondat. Városok és országok esetén az in + vonatkozó névmást a wo helyettesíti. Ha nem vonatkozói, akkor kötőszót tartalmaz.
- Szabad határozói mellékmondatok
- helyhatározói mellékmondat: woher, wo, wohin
A főmondatban rendszerint van a kötőszóra utaló utalószó. - időhatározói mellékmondat:
Egyidejű: als, wenn; während; solange, bis; seit, seitdem; sooft
als, wenn; a főmondat múlt idejű, a mellékmondat Präteritumban van - Előidejű: nachdem, als, wenn, sobald, seit, seitdem
Időegyeztetés: ha a főmondat Präsens vagy jövő idejű, akkor a mellékmondat Perfekt. Ha a főmondat múlt idejű, akkor a mellékmondat Plusquamperfekt. - Utóidejű: bis, bevor, ehe
- helyhatározói mellékmondat: woher, wo, wohin
- módhatározói mellékmondat: sokféle kötőszó. Az ide tartozó hasonlító mellékmondat leggyakoribb kötőszavai: wie, als; je..., desto...; je... umso; als ob; als wenn
Az als ob és az als ob után a mellémondat Konjunktivban van. - okhatározói mellékmondat: weil, da
- célhatározói mellékmondat: damit
Függő beszéd: ha a mellékmondat Indikativ, akkor a beszélő azonosul a nem szó szerint idézett véleménnyel. A Konjunktiv I tárgyilagosságot fejez ki. A Konjunktiv II kifejezhet egyet nem értést vagy távolságtartást, de pótolhatja a Konjunktiv I-nek azokat az alakjait, amelyek egybeesnek az Indikativval. A Konjunktiv I-et leginkább a média használja. A felszólítást a sollen és a mögen Konjunktivjával és a főige Indikativjával fejezük ki. Az eldöntendő kérdések kötőszava ob, a kiegészítendő kérdések megtartják kérdőszavukat, és az szolgál kötőszóként. Az idézett kijelentő és felszólító mondatok állhatnak kötőszó nélkül, vagy daß kötőszóval.
[Forrásként felhasznált tartalom: A magyar wikipedia - https://hu.wikipedia.org/wiki/Német_nyelvtan]A fenti tananyag segít megismerni a német nyelvben előforduló mondatfajtákat. Tartalmazza azok csoportosítását és a legfontosabb rájuk vonatkozó nyelvtani, használati szabályokat, ezzel segítve a felkészülést mind az érettségi vizsgára, mind pedig a középfokú és egyéb szintű német nyelvvizsgára.