Ebben a leckében bemutatjuk a német főnevek eseteit, eseteik szerinti csoportosításukat. A nemek szerinti csoportosítás külön tananyagban tárgyaljuk, itt most a német főnevek eseteit nézzük át.
A németben a főnevek esetragjai csak kevés esetben maradtak meg, így a főnév mondatbeli szerepére a névelő vagy más determináns utal.
A főnév esetei
- Alanyeset (der Werfall; der Nominativ)
- Birtokos eset (der Wes[sen]fall; der Genitiv)
- Részes eset (der Wemfall; der Dativ)
- Tárgyeset (der Wenfall; der Akkusativ)
A szótárak általában főnév előtti r/e/s jelöléssel adják meg a főnév nemét (r=der→hímnem; e=die→nőnem; s=das→semlegesnem). A főnév utáni jelölések (pl.: s Brot, -(e)s, -e) rendre a főnév egyes számú birtokoseseti, illetve a többes számú alanyeseti végződéseit adják meg. A zárójelben álló e fonémák fakultatívan alkalmazhatóak. Ez a lehetőség, ahogy a példán is látszik, egyes szám, birtokos esetben fennállhat.
A két hangalak között jelentésváltozás nem, és igen csekély stílusváltozás figyelhető meg. Hasonlóképpen egyes hím-, és semlegesnemű főnevek egyes szám, részes esetében két hangalak közül választhatunk. A főnév szótári alakját esetlegesen elláthatjuk egy -e fonémával, ezzel jelentésváltozást nem érünk el, de ennek a fonémának már stílusértéke van. Használata elavult, de megszilárdult kifejezésekben gyakran előfordul, bár manapság ezekről is lemaradozhat: im Wege stehen, im Stande sein
[Forrásként felhasznált tartalom: A magyar wikipedia - https://hu.wikipedia.org/wiki/Német_nyelvtan]A fenti tananyagból megismerhetjük a német főnevek eseteit, azok jelölését és csoportosítását a német nyelvben. Tartalmazza a legfontosabb nyelvtani és használati szabályokat ezzel segítve a felkészülést mind az érettségi vizsgára, mind pedig a középfokú és egyéb szintű német nyelvvizsgára.