A mutató névmások használatával úgy utalhatunk egy adott dologra vagy dolgokra, hogy rámutatunk. A szövegkörnyezetből derül ki, hogy miről is beszélünk pontosan. A mutató névmások azt is kifejezik, hogy az a dolog, amire utalunk, közel vagy távol van a beszélőhöz képest, valamint, hogy egy vagy több dologról van szó.
- this (ez)
Is this yours? (Ez a tiéd?)
- that (az)
I like that better. (Az jobban tetszik.)
- these (ezek)
Are these good enough? (Ezek elég jók?)
- those (azok)
Those are too expensive. (Azok túl drágák.)
Fontos megjegyezni, hogy a this, that, these, those szócskákat csak akkor tekintjük mutató névmásnak, ha önmagukban állnak. Ha egy főnév áll mögöttük, akkor nem számítanak névmásnak: az angolban ezeket demonstrative adjective-nek hívják.
- That painting is beautiful. (Az a festmény gyönyörű.)
A mutató névmásokat általában csak akkor használjuk, amikor dolgokra akarunk utalni, élőlények esetén nem használjuk őket. Kivételes esetben, például amikor bemutatunk valakit vagy saját magunkat, használhatjuk a mutató névmásokat élőlények jelölésére is.
- Hi, this is Mary speaking. (Szia, itt Mary beszél/Mary vagyok.)
- These are my friends, Julie and Lisa. (Ők itt a barátaim, Julie és Lisa.)