A modális segédigéket találgatásra, következtetésre is használhatjuk: azt tudjuk kifejezni velük, hogy mennyire vagyunk biztosak valamiben. A modális segédigék alakja minden számban és személyben változatlan, utánuk az ige V1-es, szótári alakja áll (to nélkül). Néha előfordul, hogy a modális segédigét a be ige és a főige -ing-es alakja követi, ez azt fejezi ki, hogy valami épp a jelenben vagy a közeljövőben történhet.
- They said that they are very tired. They might not come over today. (Azt mondták, hogy nagyon fáradtak. Lehet, hogy ma nem jönnek át.)
- They might be sleeping. (Lehet, hogy épp alszanak.)
May, might, could:
A may, a might és a could segédigéket akkor használjuk, amikor azt gondoljuk valamiről, hogy igaz lehet, de nem vagyunk benne teljesen biztosak. Ezeknek nagyon hasonló a jelentésük, ezért bármelyiket használhatjuk.
- Someone is knocking on the door. It might/may/could be Sarah. (Valaki kopog. Lehet, hogy Sarah az.)
Ha szóbeli kommunikáció során a módbeli segédigére tesszük a hangsúlyt, akkor azt tudjuk kifejezni, hogy szerintünk kisebb az esély arra, hogy az adott dolog igaz.
Must, can’t
A must és a can’t segédigéket pedig akkor használjuk, amikor teljesen biztosak vagyunk benne, hogy valami igaz, vagy épp nem igaz.
- My mom didn’t pick up the phone. She must be in the garden. (Anyukám nem vette fel a telefont. Biztosan a kertben van.)
- They just left the house. They can’t be that far away. (Épp most mentek ki a házból, még nem járhatnak messze.)
Ha egy múltbeli dologgal kapcsolatban szeretnénk kifejezni a bizonytalanságunkat, akkor a következő szerkezetet használjuk: módbeli segédige + have + az ige V3-as alakja.
- I think I might have lost my keys. (Lehet, hogy elhagytam a kulcsaimat.)
- I can’t find my keys. I must have left them in the office. (Nem találom a kulcsaimat. Biztosan az irodában hagytam őket.)