teel

• acél, acél fűzőmerevítő, fenőacél, kard, penge, vastartalmú orvosság

• domborműves sírkő, központi szövetoszlop, nyél, útjelző oszlop

• acél-, acélból való, acélos, acélozott, hajthatatlan, hideg, kemény, könyörtelen

• előkelősködő, finom, finomkodó, úri

• kemény (szív), koh acéllal borított, bevont, vasas

• lágyít (edzett vasat, acélt), átv ir megpuhít

• acéllá alakít, megacéloz

• megedzés, műsz vegyt vill. acéllal borítás, bevonás, megacélozás

• acéllal bevon, acéllal borít, acéloz, edz, erősít, megacéloz, megedz

• folyasztott acél, folytacél

• Salmo gairdueri, US áll. acélosfejű pisztráng

• acéláru

• kézimérleg (tolósúlyos), mázsálórúd

• illetlen, modortalan, nem illő, udvariatlan

• acélöntvény, öntött acél

• szúró- és vágófegyverek

• választékos, finomkodó szó, kifejezés

• lágyacél

• acél-élvető, kantni

• vasmarok

• acél mérőszalag