Mivel a magyar nyelvvel ellentétben az angolban nem tudjuk a mondat alanyát és tárgyát csak ránézés alapján, ragok segítségével felismerni, ezért mindig pontosan követnünk kell a szórendet.
Az angol szórendet meglehetősen egyszerű megjegyezni, ráadásul majdnem minden esetben ezt a sorrendet használjuk: alany + állítmány + tárgy.
Csak a kérdő mondatokban változik meg a sorrend, ilyenkor a be létige vagy a segédige az alany elé kerül. Abban az esetben, ha eldöntendő kérdésről van szó, a kérdőszót a mondat legelejére tesszük.
- kijelentés esetén
They like chocolate. (Ők szeretik a csokit.)
She is crying. (Ő sír.) - tagadás esetén
They don’t like chocolate. (Ők nem szeretik a csokit.)
She isn’t crying. (Ő nem sír.) - kérdés esetén
Do they like chocolate? (Ők szeretik a csokit?)
Why is she crying? (Miért sír?)
Abban az esetben, ha a mondat több bővítményt is tartalmaz, a következő sorrendet kell követnünk: alany + állítmány + részeshatározó + tárgy + helyhatározó + időhatározó.
A helyhatározószók az ige vagy a tárgy után, az időhatározószók pedig általában a mondat végén állnak. Ha nem akarjuk kihangsúlyozni őket, akkor kerülhetnek a mondat elejére is. A gyakoriságot kifejező határozószók az ige előtt állnak, kivéve a be létige esetén: ilyenkor az ige mögé tesszük őket.
- kijelentés esetén
I will give you the book next week. (Jövő héten odaadom neked a könyvet.)
He is always late. (Mindig késik.) - tagadás esetén
I won’t give you the book next week. (Jövő héten nem adom oda neked a könyvet.)
He isn’t always late. (Nem mindig késik.) - kérdés esetén
Will you give me the book next week? (Jövő héten odaadod nekem a könyvet?)
Is he always late? (Ő mindig késik?)